BKV a mozgássérültekért... ?!

2010. április 23. 21:21 - Mosolyka

 Ez a mondat tegnap délutántól egészen estig gyakran végigfutott a fejemben.   

 

Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de 4 óra várakozásra kényszerültem a „fejlett” fővárosunkban, hogy hazajussak.  6 óra magasságában beálltam a József körúti 9-es buszmegállóba, és türelmesen vártam a kiírásnak megfelelő alacsonypadlós buszt. Időben ott voltam, nem úgy, mint a jármű. Nem lepődtem meg, hisz ez sajnos gyakori eset. Egyáltalán nem jött, helyette régi Ikarusz érkezett.  Nem estem pánikba, hisz 20 perccel későbbre újabb alacsonypadlós volt kiírva. Ezen a vonalon a Margit-híd felújítása miatt este 7 után már csak 109-es buszok járnak, mivel a Volvo buszok 30 centiméterrel szélesebbek, mint az Ikarusz buszok, ezért nem férnek el a hídon (ezt egy sofőr mesélte nekem).

Ennek köszönhetően a következő  kiírt busz volt az utolsó lehetőségem a hazajutásra, amit már távolról láttam, hogy bebuktam. Nem alacsonypadlós…

Amikor felhívtam az ügyfélszolgálatot egy kedves hölgy vette fel a telefont, akire rázúdítottam a fennálló helyzet súlyosságát. Teljesen megértette és tisztában volt azzal, hogy a dühöm nem Neki szól. Ő is arról tájékoztatott, hogy a várakozásnak semmi értelme a továbbiakban.

Bár reggel 7 óta úton voltam, végig dolgoztam a napot és mellékesen jegyezném meg, hogy reggel óta nem tudtam eljutni oda, ahova a király is gyalog jár... (ezt én egyedül nem tudom megoldani)

Elindultam egy másik útvonalon, előtte egyeztettem a BKV-val, hogy oda mikor érkezik alacsonypadlós. A József körútról villamossal elmentem a Blahára, ahol átszálltam a 173-as buszra, azzal el a Bosnyákig, majd az orrom előtt elment a 32-es busz...

Már kellőképp fáztam, fáradt voltam és sürgős dolgom is akadt volna…

Láttam, hogy a menetrend szerint a következő alacsonypadlós járat 40 perc múlva érkezik és már kezdtem elkeseredni... és elveszteni az optimizmusomat.

Fázás ellen azt a megoldást találtam ki, hogy a másik irányba menő buszra felszállok, és inkább körbe megyek, csak, hogy újra érezzem a végtagjaimat. Zebra híján átmentem a kocsik előtt - ameddig piros volt nekik a lámpa - a túloldalra, majd épphogy csak átértem látom, hogy egy alacsonypadlós busz állt be a megállóba, oda, ahonnan sikeresen eljöttem, mondván egy jó darabig biztos nem fog jönni és inkább körbe megyek. Ez bezzeg nem volt kiírva és mégis jött. Minden igyekezetem ellenére, mire újra átvergődtem a zöldet kapó autók között, elment az orrom előtt. A nagy sietésben nem figyeltem a padkákra, ezért kicsúsztam a kocsiból, ami még kellemetlenebbé tette az egész helyzetet. Betelt a pohár. Könnybe lábadt szemekkel ültem átfagyva, elveszetten az otthonomtól távol és már 20:30 volt. Belefáradtam a napba. Felhívtam Barbusomat, hogy egy „virtuális ölelés” igényét benyújtsam neki, mert óriási szükségem volt rá.  Elmeséltem a történetet és azt is, hogy hamarosan vége a szörnyű napnak, mert most már nem mozdulok a megállóból és 20:40 felé érkezik az alacsonypadlós. A telefonom már lassacskán lemerülni készült csakúgy, mint az elektromos kocsim. Így a beszélgetést felfüggesztettük, hogy ha bármi van, akkor tudjak szólni. A nagyon várt busz nem érkezett meg és itt éreztem azt, hogy az összes BKV vezetőségét beültetném a helyemre és mindazt, amit ma „kaptam” a BKV-tól megmutatnám nekik, csak azért, hogy lássák a súlyát annak, hogy mi van akkor, ha nem foglalkoznak azzal, hogy melyik busszal indulnak el és legyintenek a mozgáskorlátozottakra. Ez nonszensz! Vagy lerobban, vagy nem akkor jön, amikorra ki van írva... Ez így nem működhet tovább!

Újra felhívtam az ügyfélszolgálatot, ahol azt az információt kaptam, hogy indul még egy alacsonypadlós az Árpád hídtól, azaz 20 perc és ott van...Fél 10 volt már akkora. Ezzel a busszal - ha egyáltalán megérkezik - az Örsig tudok elmenni, ahonnan újabb ki tudja mennyi várakozás után fogok ki egy számomra is használható járművet, és azzal még el kell jutnom Kőbánya- Kispestre, ahol még egy átszállás várt volna. ( Ez az útvonal, amit nap, mint nap megteszek 2,5 óra alatt)

Barbus megérkezett... hozzábújtam és mint egy elveszett kisgyermek csak sírni tudtam.  Hívott egy taxit nekem, amibe segített berakni, végül így jutottam haza teljesen kimerülve 22:00 felé... 

U.i: Ezt találtam valamelyik nap a BKV honlapján, ugyan 2007-es a közlemény, és a vezetőség is változott, de úgy tűnik, hogy még mindig büszkén kommunikálják, hiszen nem szedték le. 

Egy perc a fogyatékkal élőkért

Egy perc a fogyatékkal élőkért! - ha Ön is fontosnak tartja a fogyatékkal élők ügyét, csatlakozzon a több mint 86 ezer emberhez, aki már aláírásával támogatta az Európai Unióban indított kezdeményezést.

Antal Attila BKV vezérigazgatója csatlakozott ahhoz az Európai Unióban indított kampányhoz melynek célja, hogy a közösség országaiban élő mintegy 50 millió fogyatékkal élő ember joginak elismertetése.

A vezérigazgató aláírta a Fogyatékkal Élők Európai Fórumának azon kezdeményezését, amely a fogyatékkal élők jogainak törvénybefoglalásán keresztül, társadalomba való beilleszkedésükért küzd. Ezzel szeretnénk a közvélemény figyelmét ráirányítani erre a problémára és elérni azt, hogy minél több emberhez eljusson ez az üzenet

A legfontosabb, hogy eredményesen küzdjünk az előítéletek ellen, és hogy megteremtsük a BKV szolgáltatásához való  egyenlő esélyű hozzáférést. Kérjük Önöket is, hogy csatlakozzanak a kampányhoz, és ezzel tegyék meg az első lépést, amely egy mindenki számára elérhető Európába vezet.

Forrás: http://www.bkv.hu/kozlemenyek/244.html

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mosolyka.blog.hu/api/trackback/id/tr331946669

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása