Egy picit becsuktam a szemem. Átadtam magam a pillanatnak. Minden egyes porcikámban éreztem a zenét, a lüktetést, a pezsgést. Amim mozog, az táncolt. Nem kímélve a hangszálakat, teljes tüdőből énekeltem. Könnyű volt minden, és varázslatos. Aztán újra kinyitottam a szemem. Hatalmas tömeg volt körülöttem. Mindenki ugrált, pörgött, boldog volt. Kezek a magasba nyúltak. Egyre jobban gyorsult az ütem, dübörögött az egész terem. A Dj pultnál Domique adta a talp alá valót. Aztán egy puszi ért balról Brigustól, jobbról pedig Anitám nyomta a számba a szívószálat, majd jól megölelgetett. Esélytelen volt, nem jól érezni magam péntek este.

Imádom az ilyen napokat, mert kerekesszék ide, vagy oda, millió apró örömöt rejt az élet(em).

“Sokan elengedik az élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják.”
(Pearl Buck)

Ha tetszett, amit olvastál lájkolj…

Látogass vissza gyakran...

Csatlakozz Mosolyka – Kerekesszékkel a világ Facebook oldalához…

Osztd meg ismerőseiddel a bejegyzést vagy a www.mosolyka.blog.hu -t 

Küldd át a kollégáknak…

Mesélj róla a buszon…

Kommenetelj…

Vagy csak mosolyogj egyet, és legyen szép napot! :)