A babszem

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény család. A kerek erdő közepében egy kis faházban laktak. A kamrájuk üres volt, a padlásról elfogyott a szalonna, s már csak három babszemük maradt a befőttesüveg alján. Körbeülték a nagy asztalt, a közepére rakták a babokat, majd kérdően néztek egymásra.

Most mi legyen? – kérdezte az apuka a családtól. Mind éhesek vagyunk, de ebből már levest sem tudunk főzni. Majd határozottan így szólt három gyermekéhez:

- Menjetek fiaim, próbáljatok szerencsét a városban. Útravalóra megkapjátok a babokat. Édesanyjuk gondosan becsomagolta a babszemeket, majd a fiúk zsebébe óvatosan belerakta. Lelkükre kötötte, hogy vigyázzanak rá, mert azok nem akármilyen babszemek.

A legnagyobb gyermek hamar útnak is indult. Már sötétedett, mikor a városba ért. Ment az egyik úton be, a másikon ki, de valójában fogalma sem volt arról, merre tart, mit akar. Egyre fáradtabban sétált, rongyos ruhájában, éhesen. Ahova bekopogtatott, onnan egy falat kenyeret sem kapott, mindenhonnan elzavarták. Az idő hűvösre fordult. Zsebre dugta a kezét, ahol megtalálta az otthontól hozott babszemet. Nem hitte, amit Édesanyja mondott. Egy cseppet sem érezte, hogy az egy varázsbab lenne. Így fogta és mérgében belehajította a közeli folyóba. Majd szomorúan, még éhesebben elindult haza.

Eközben már lassan a középső fiú is megérkezett a városba, csak ő éppen egy másikba. Nagy nyüzsgés volt ott. Jöttek mentek az emberek. Ment mendegélt, majd egy piacon találta magát. Frissen sült kenyerek illata kúszott az orrába, amitől egyre éhesebb és éhesebb lett. Pénze nem volt, de eszébe jutott az otthonról hozott babszem. Gondosan elővette zsebéből, majd kicsomagolta. Nézegette, forgatta. Majd elgondolkodott rajta, hogy mitől is lehet ez olyan különleges. Már vagy fél órája ült a piac egyik sarkában, mikor hirtelen a homlokára csapott. Hát megvan! Bár ő maga sem hitte, hogy bármi különleges lenne azon a babon, de úgy döntött elhiteti egy eladóval, hogy ez egy varázsbab. Cserébe pedig kér tőle egy frissen sült kenyeret. Így is történt. A középső fiú össze-vissza beszélt a babról, mígnem az árus adott neki cserébe egy karéj kenyeret, amit gyorsan az utolsó morzsáig meg is evett. Jóllakottan indult haza, de üres kézzel.

A legkisebb fiú ekkor még messze járt a várostól, de vígan, lelkesen ment tovább és tovább. Azon ábrándozott, hogy néhány nap múlva egy zsák arannyal tér majd haza, amiből életük végéig boldogan élnek és sosem éheznek többet családjával. Séta közben énekelt, dudorászott, meg-meg állt egy virágnál, ahol percekig gyönyörködött színpompás szirmaiban. Mélyen beleszippantott, majd nagy mosollyal az arcán útnak indult tovább. Három éjjel, három nappal ment, míg meg nem érkezett a városba. Ott egy útelágazás előtt találta magát. Néhány percig állt és azon gondolkozott, hogy vajon jobbra vagy balra induljon tovább. Közben eszébe jutott a zsebében lapuló különleges babszem. Zsebre tette a kis kezét, majd feltette a nagy kérdést. Merre menjek? Hirtelen egy hangot hallott a jobbról. Odapillantott, de nem látott semmit. Újra hallotta, de egyre hangosabban. Gondolkodás nélkül indult a hang után. Nem ment sokáig, míg meglátott egy szekeret, ami beleborult az árokba. Sietve rohant segíteni a kocsi alá szorult idős férfinek. Kihúzta a szakállas bácsit a szekér alól, aki nagyon hálás volt, hogy megmentette. Ragaszkodott hozzá, hogy megvendégelje házában a legkisebb fiút. Terülj, terülj asztalkát varázsolt az idős ember felesége. Volt ott sült oldalastól kezdve, libapecsenyén át még túrógombóc is. Miután jóllaktak belemerültek a beszélgetésbe. A legkisebb fiú elmesélte élete történetét, azt, hogy honnan és miért indult útnak. Zsebébe nyúlt, majd óvatosan kitette az asztalra a babszemet. Elmesélte azt is, hogy Édesanyja felhívta a figyelmét arra, hogy ez egy különleges bab. A legkisebb fiú még mindig nem jött rá miért, de hitt abban, amit Anyukája távozása előtt mondott, hisz sosem hazudott neki.

Az idős férfi elmosolyodott, megsimogatta a fiú fejét, majd azt mondta:

Igaza volt Édesanyádnak, ez egy különleges babszem. Elárulom neked, hogy mi a titka. Ahogy ezt a babszemet földbe teszed, vele együtt az álmaidat is elültedet. Ahogy locsolod minden nap, foglakozol vele, idővel a bab kivirágzik, termést hoz, újabb babszemeket, amiket elültethetsz, az álmaid pedig valóra válnak, ha hiszel bennük és teszel is értük. Pont úgy, ahogy te is tetted fiam. Eljöttél otthonról és elhatároztad, hogy egy zsák arannyal térsz haza, és soha többé nem engeded, hogy a családod éhezzen. Nem voltál önző, nem csak magadra gondoltál, hanem a családodra is. Engem pedig kimentettél a kocsi alól, így hálám jelképéül fogadd el tőlem ezt a kis pénz.

A legkisebb fiú nem hitt a szemének és a fülének. Valóra vált az álma. Nagy boldogan és hálálkodva köszönt el az öregembertől, majd sietve hazafelé vette útját. Újra ment három éjjelen három nappalon keresztül, dalolászva, énekelve. Az úton megállt annál a színpompás virágnál, amit a városba menet percekig szemlélt, majd újra jól beleszippantott. Úgy gondolta, oda ülteti el azt a különleges babszemet, amit otthonról hozott. Ahogy az eső öntözi majd, szépen lassan kivirágzik, és rajta ezernyi babszem terem majd, ami mások álmát is valóra váltja. Itt a mese vége. Mondanám, hogy fuss el véle, de helyette kívánom, hogy Neked is jusson abból az ezernyi csoda babból, amit a legkisebb fiú ültetett el…

Írta: Hozleiter Fanny - Mosolyka :)

Szeretnél Te is varázsbabot?:) Kattints ide