Csak halkan

frizbi-blog.jpgTegnap este egy kád meleg vízben, percekig mozdulatlanul ültem összekuporodva. Végiggondoltam az elmúlt egy hónapot. A zuhanásaimat és a szárnyalásaimat is. Átadtam magam a fájdalom és a felemelő, csodás érzéseknek. Hullámzott a lelkem, feltörtek az érzelmek belőlem, amit az elmúlt hetekben nem tudtam rendesen feldolgozni. Nem volt időm. Egyik impulzus ért a másik után. A rengeteg bögre rendelés, millió üzenet,  a Frizbis riport utáni visszajelzések, történetek, felajánlások, majd mélyen belém nyilalt az a félelem, amivel az utóbbi napokban többször találkoztam. Nem kapok levegőt! Majd a kórház emlékezetes szaga, az ott töltött napok. Nem engedtem ki a könnyeimet rendesen mostanában, tartottam magam, ahogy bírtam, de ott a víz csobogás társaságában eljött az ideje, hogy kiadjak magamból mindent és erősre sírjam magam… Vegyek egy nagy levegőt és küzdjek tovább a holnapért.

Amíg tudtam ellenkeztem, hogy a tüdőgyulladás gyanúval kórházba szállítsanak, de az ügyelet harmadik látogatásakor, két fuldoklás közben nem voltam elég meggyőző. Beutaltak. Ettől mindig is rettegtem és hallani sem akartam róla, de nem volt mit tennem, tehetetlen voltam és egyre inkább nem kaptam levegőt. Sodródtam az eseményekkel. Bár pontosan tudom, hogy mindenkire a frászt a hoztam, de zseniálisan helytálltak és igyekeztek kihozni a lehető legjobbat a helyzetből. Egy egész kísérettel érkeztem a Szent István Kórházba, ott voltak velem a Barátaim, így biztonságban éreztem magam. Egy pillanatra nem hagytak egyedül. Mindent humorral fűszereztünk, mert másképp úrrá lett volna rajtam a pánik. Az oxigén palack körbejárt, „Mosolykás bögrékből” ittuk a teát, a kórtermünkből a nevetés szűrődött csak ki. Az egyik nővérke csak annyit mondott, hogy ő most haza sem megy, mert fantasztikus a hangulat, nem maradna ki a buliból. Persze igyekeztük szórakozásként felfogni, de nem volt mindig könnyű. Küzdöttem eleget, többször úgy éreztem, hogy nem megy, elfáradtam, rájuk néztem és új erőre kaptam. Leírhatatlan, hogy mennyire szeretnek és ezért képes vagyok bármire. Ők az én orvosságaim! Öt nap után saját felelősségre búcsút vettem a 22-es szobától és haza jöttem. Jobb ez így nekem. Most itthon küzdök, gyógyulok és élvezem, mikor könnyebben jön a levegő.

blogkórház.jpg

Felfoghatatlan, hogy mennyien fogtatok össze értem a Frizbi riport után, amiért nem tudok elég hálás lenni. Tudom, hogy hihetetlen, de még mindig nem jutottam minden üzenet végére, ezért kérlek, legyetek türelemmel, nagyon igyekszem válaszolni. Festeni a bögréket és gyógyulni hamar, mert nagyon szeretnék veletek találkozni és jól megölelgetni.