Amikor gyógyul a "gyógyíthatatlan" 

Ezt érdemes látnod!


mosolyka1.jpgBe kellett feküdnöm a kórházba. Évek óta húztam a műtétet, de már az orvosok szerint eljött a pillanat, mikor életmentővé vált a helyzet. Lépni kellett, mert azon aggódtak, hogy a hatalmas gerincferdülésem összenyomja a belső szerveimet, hogy bármelyik pillanatban "összeroppanhatok", hogy nem bírja tovább a tartást a gerinc. Rám hozták a frászt. Aztán, mikor befeküdtem, akkor még jobban. Mintha azt lett volna a cél, hogy féljek, hogy aggódjak. Alternatívák nem voltak. Csak két irányba tereltek. Műtét, és veszély. Aztán az aneszteziológus korrekt volt, és ezért hálás vagyok neki, még akkor is, ha nagyon nehéz volt hallani szavait. Nem részletezem, mert ezt már megtettem a Te döntesz című könyvemben, de összefoglalva: A műtét még, ha sikeres is lesz, nagyon kevés az esélye annak, hogy élve vesznek le a lélegeztetőgépről. Hideg zuhany volt minden, mintha az imádott életemet fel kellene tennem a pirosra, vagy a feketére. Feltennem az élet  rulettasztalára, és várni... 

Ennek a történetnek már több, mint nyolc éve. Nem feküdtem kés alá, végül úgy döntöttem, hogy kilépek a "dobozból", és alternatívákat keresek. Ahelyett, hogy elfogadom, amit mások mondanak, magam járok utána. Mára azt gondolom: A gyógyíthatatlan egy vélemény, méghozzá más véleménye. Eldöntöttem, hogy műtét nélkül alakítom át a testem, a gerincferdülésem.

Hosszú ideje előttem van a cél, hogy fejlődjek, és sikerül is, de be kellett, hogy lássak valamit: Van egy korlátozó hiedelem a fejemben. Méghozzá az, hogy ilyen deformált gerinccel nem lehet járni. Aztán beleültettem az univerzumba, hogy erre szeretnék megoldást találni. Kerestem, nem csak vártam a sült galambra, és közben sokat vizualizáltam. Elképzeltem, ahogy egy formálható gyurmává válik a gerincem, amit én alakítok át. Mindennap alakítom, és megköszönöm, hogy ma is legalább egy millimétert egyenesedett. Az azért nem is olyan kevés, ha belegondolsz, mégis hihető az agynak, de tíz nap alatt egy centi is lehet. Fontos, hogy olyan célt tűzzünk ki, amit befogad buksik, ami reális számunkra. Nekem ez teljesen hihető, van róla képem (el tudom képzelni :) ) és látom magam előtt, ahogy egyre formásabb, hátasabb a hátam. 

anameesgabor.jpgAhogy az lenni szokott, ha valamire irányítjuk a figyelmünk, érkezik. Ha "jó", ha "rossz". Ahol a figyelmed, ott az energia, a teremtés, a vonzás. Évek óta kaptam Tőletek az ajánlásokat, hogy menjek el Anaméhoz. Hallottam egyre többet róla, de nem jött még el a pillanat, hogy nyissak a módszer felé. Aztán jött az érzés: MOST! Sankóval elmentünk egy csoportos órára, ahol az egyik oktató tartotta az órát. Nagyon kellemes volt, és onnantól felpörögtek az események. Pár héten belül a nappalinkban ültünk Anaméval, és párjával Gáborral, elkezdtünk dolgozni a fejlődésemen, és rövid időn belül annyira egymásra találtunk, hogy barátok lettünk. Vagy inkább csak újra találkoztunk? :) A fizikai síkon a földi létben egy újabb testben.

Aztán kaptunk egy felajánlást, ha meg tudjuk oldani, hogy az Anamé iskola egyik kis terápiás szobájában elalszunk, várnak minket szeretettel egy intenzívebb gyakorlásra. Örömmel mentünk. Nem gondolkoztunk sokat. Kölcsönkértünk két horgász kempingágyat a barátainktól, fogtuk az ágy matracunkat, néhány holmit, és elindultunk Siófokról, Pestre. Falatka kutyusra Lilla segítőnk vigyázott, Levente pedig jött segíteni az emelésekben, és a céges teendőkben, hogy ne csak mi fejlődjünk, hanem az anyagi fedezetünk megengedhesse, hogy a gyógyulásra összpontosítsunk, az adminisztráció helyett. Szó szerint beköltöztünk nyolc éjszakára az Anamé iskolába. Nagy kaland volt, és eredményes, de erre hamarosan visszatérek. 

Az egyik terápiás szobában, mely 190 X 300 -as felállítottuk a két kempingágyat, ágykeret gyanánt, és rá a franciaágy matracunkat, gondolván, hogy olyan lesz, mint otthon. Tévedtünk, de még mekkorát. Nem vagyunk azok a rinyálós fajták, de mindenhol süppedt, ahol nem kellett volna, nem kímélte a hátunkat. Két éjszakát bírtunk rajta. Viszont mivel a probléma, helyett a megoldás részei szeretünk lenni, ezért felmerült, hogy kiveszünk egy kis szobát a közelben, de utána számolgatva, úgy láttuk, hogy jobb, ha veszünk egy ágykeretet, és aztán használat után kedvezőbben eladjuk, így mindenki jól jár. Közben az első három nap reggel, és este gyakoroltunk Anaméval, Gáborral, az oktatókkal, és amikor volt erőnk az órákra is bementünk. Csalóka ám ez a "csak lélegezgetünk" módszer, úgy megdolgoztat, hogy ihaj! 

Harmadik nap, míg Levente elment az ágykeretért, addig mi autó híján, villamossal mentünk ebédelni Anaméval és Gáborral. Micsoda élmény volt! Komolyan mondom, annyira élveztem. Visszaemlékeztem, hogy régen mennyit közlekedtem tömegközlekedéssel, hogy mennyi kalandom volt. Hogy mennyire értékeltem, mikor végre jött egy alacsony padlós járat, amire fel tudtam szállni. Hogy általában egy egy órásat utat Pesten belül két, három óra alatt tudtam megtenni, de értékeltem, és imádtam, hogy eljutok A-ból, B-be. Hogy hányszor megkérdeztem magamtól, hogy az emberek többsége miért olyan unott a járatokon. Miért szenvednek? Aztán rájöttem! A megszokás, az ami miatt már nem tudják látni micsoda ajándék, hogy másfél órás csatlakozások helyett, csak tíz percet késik a busz. Hogy milyen könnyedén pattannak fel a trolira, és jutnak le az aluljáróba. Hogy könnyedén eljutnak a célállomásra, még ha olykor döcög is, hideg is, büdös is. Jut eszembe! Annak, hogy a fejem a popó szinten van  még az ülés miatt, azon előnyön kívül, hogy premier plánba láthatok egy-egy formás feneket, kevésbé hasznos része, hogy ha eme kerekded formákból útnak engedi valaki tartogatott gázkészletét, akkor torzul a pofim, de nem a mosoly irányába. Nem ajánlom mintavételre, inkább higgyetek nekem, és ha ablaknál ültök a látványon kívül boldogítson a tény, hogy ki lehet nyitni némelyiket. :) 

love_2.jpg
Visszafelé az Anamé iskolába szakadni kezdett az eső. Sándorom beugrott a legközelebbi boltba, és pontosan így éreztem magam mint a képen, csak a mi esernyőnk színvilágom egyikét képviselte. Pink, fehér pöttyös. Nem kérdés, hogy Ő az igazi. 
Közben Levente visszaérkezett az ágykerettel, ami jóval nehezebb volt súlyra, mint azt gondoltuk.
"Spontán férfi erőre, segítségre lenne szükségem Budapesten a Blahán pár órára mostantól. Felvinni egy pár dobozt, és összeszerelni egy ágyat. Hatalmas segítség lenne, és hálám sem maradna el." 

agy_1.jpg

Így kértem spontán segítséget a Facebook oldalamon, ahol a poszt kiírása után öt perccel egy kedves követőm, Laca felajánlotta segítségét, és még szerszámot is hozott, így kicsit könnyebb dolga volt Levinek. Ezúton is köszönet Laca! Az ágy összeszerelésének utolsó  pontja után derült, ki, hogy minden megvan, csak éppen a tartógerendát azt külön meg kell venni. Ezért Sankó elindult vissza a áruházba, ahol édesen vett nekem virágot névnap/nőnapra, pink pokrócot, ha fáznék, és néhány gyertyát, hogy otthonosabbnak érezzük átmeneti kis szobánk. Egyetlen egy dolgot nem hozott, amiért ment. Imádom! Ezért újra visszament. Nem volt kalandmentes, de aznap végre kényelmesen aludtunk. 

oliver.jpg

A negyedik nap után az intenzív testi regenerálásnak köszönhetően alvásigényünk nagyon megnőtt, így csak a közös gyakorláson vettünk részt, és Olivér zenés, gyógyítótér óráját nem hagytuk ki. Az zseniális! Azt hiszem itt a kép előtt pár másodperccel ez hagyta el a számat: Hmm... nem is tudom, hova bújak, két ilyen jó pasas közül. Hozzád bújhatok, most legyen Olivér! - Ezért a fülhúzás a képen. :)

Nem húznám sokáig dolgot, inkább csak megmutatom, hogy az a hát, ami "gyógyíthatatlan", hogyan alakult át egy bő fél év alatt. Itt már beszéljenek helyettem a képek. Nyár végi találkozásunk óta gyakorlunk, csináljuk Sankóval együtt az Anamé gyakorlatokat (melynek egy része elérhető ITT is, és már ezek gyakorlásától is számtalan testi és lelki állapot javult), mellette csináljuk a 3D Vertical mozgásokat, masszázst, Chi-kung gyakorlatokat, és Ágh Csaba személyi edző tanácsait is alkalmazzuk. Kiegészítésképpen pedig használom a Chacrys kristályágyat, és figyelek, hogy mit eszem.  A fejlődésben itt nem állunk meg, hisz a kép a fejemben egy bombázó csajt mutat, akinek szép a gerince, sétálgat, és kerek a popsija. Na jó, az utóbbit el tudom engedni, az már csak hab a tortán lesz (Sanyinak:) ) 

felevalatt.jpg

(Bő fél év különbséggel) 

Csak nézem, és gyönyörködöm. Imádom, hogy kezd egyre hátasabb, lenni a hátam. Szeretném, és szeretnénk, hogy még több ember teste, lelke fejődjön, így éppen egy közös gyakorlati programon dolgozunk Anaméékkal, ahol Nektek is átadhatjuk gondolataink, tapasztaltaink, és azokat a gyakorlatokat, amit többek között ezért a látványos eredményért csináltunk, csinálunk. Ha érdekel, írj a

                          címemre, és elküldjük hamarosan a részleteket. 

 Addig is nagy, nagy ölelés, és néhány videó azokról, akik szintén gyógyultak már a módszernek köszönhetően: 

              

  

Köszönöm, hogy velem tartottál.
Köszönöm visszajelzésed. 
Köszönöm, ha rányomsz a "tetszik"-re a végén, ezzel segítesz, hogy több emberhez eljuthasson híre. 
Köszönöm, hogy te is teszel magadért. 
Köszönöm, ha szívesen követsz a közösségi oldalamon. 
Köszönöm, hogy belátod, te döntesz mit hozol ki a pillanatból, a napodból, az életedből. 
Köszönöm, ha támogatod a munkásságom, és felveszed a kapcsolatot a fenti email címen a Mosolyka MOST Alapítvánnyal, célunk, hogy majd helyett MOST tegyünk magunkért és másokért.
te_dontesz_1.jpg