Járógép próba:)

2009. október 30. 19:04 - Mosolyka

   

  Tegnap reggel voltam ismét járógépet próbálni, de sajnos még mindig vannak rajta alakítani valók. Viszont már rajtam volt! :) Addig is, amíg azt nem tudom elhozni kaptam egy „lábfejtartó” műanyagot, ami szépen 90 fokba tartja a lábfejemet. Ez szoktatja is a járógép könnyebb viseletéhez a lábam. Most is rajtam van és kényelmes is. :) Csizmámba viszont nem fér bele. Ezért egyenlőre itthon hordom csak.

 

 

    Kedden ismét „jó” élménnyel gazdagodtam.  Időben kiértem Kőbánya Városközpontba, ez azt jelenti még volt 1 órám, hogy Nellyhez (talp reflexológusom) érjek és már csak egy busszal kellett, hogy menjek. Gondoltátok volna, hogy nem érkezett alacsonypadlós a kiírásnak megfelelően?:P   Noh de mivel lekésni nem szerettem volna a talp „masszázst” segítségül hívtunk pár erős embert. Mind buszvezetők voltak. :) Nagy köszönet Nekik. :P  Felpakoltak a magas lépcsökön… néhány perc múlva Kittus csak annyit szól: „Még jó, hogy nem tudsz hátranézni…” Hmm a következő kérdésem csak annyi volt: „Alacsony állt be mögénk?”  Lényeg a lénye, hogy a várakozásnak és a felpakolászásnak köszönhetően elkéstem és így már nem is tudtam Nellyhez menni. :( Vissza már nem fordultuk, mert két órával később Gergöhöz voltam hivatalos gerinc masszázsra. Barbival hosszas tárgyalások után megbeszéltük a Deákon találkozunk. Kittus német tanfolyamra ment, mi pedig legurultunk a Rákóczi térhez. Útközben még Barbusom beugrott egy boltba, ahonnan egy harisnyanadrággal tért vissza nekem. :) Milyen édes… köszönöm. Hazafelé mindenképp fel kell vennem, ez volt a „parancs”. :) Nem volt épp kellemesen jó idő, szóval elkelt a plusz réteg. Még ha tudta volna mi vár rám hazafelé… akkor lehet nem egy harisnyát hozott volna.:P Kinéztem, kiszámoltam mikorra kell pontosan kiérnem a megállóba, hogy az aznap utolsó alacsonypadlós 9-es buszt elérjem. Ott voltam… vártam és vártam. Fáztam, egyre jobban, de a busz nem érkezett. (Új dolgot mondtam ezzel?:))  Barbusom hív, hogy ugye már rajta vagyok és megyek haza? Még szerencse, hogy ott volt a közelben, mert így bementem hozzájuk egy beülős helyre, ahol kifagyhattam és kitalálhattam hogyan is jutok haza. Kittusomat hívtam, hogy ha végez a némettel jöjjön értem és segítsen hazamenni, hisz ha már mindenképp megint fel kell pakolni a 150 kilós járgányomat valaki velem legyen segíteni. Általában aki velem van (és lány) az fogja elől a kocsit emelés közben, mert ott kisebb a súly. Nohh meg ha kiesenék legalább ismerősre esem.:) Noh mondjuk ezzel a módszerrel jó férfiket is megkérhetnék, hogy inkább elől fogják.:D Noh komolyra fordítva a szót, most tényleg nem sok kellett, hogy kicsússzak… utána újfent szétrázott a busz s mikor a végállomáshoz értünk Kitti megkérte a vezetőt, hogy segítsen Ő is. Noh Ő csak erre azt válaszolta, hogy neki sürgős dolga van… wc-re kell menni és el is rohant. Hirtelenjében nem tudtam, hogy ezt hogyan is reagáljam le,de aztán rájöttem, hogy még hálás is lehetek Neki, hogy nem segítet, mert megemel és rögtön… :)

       Napokban Briguséknál aludtam egyszer, ahol az éjjel folyamán azon gondolkoztam, hogy mennyire hálás lehetek a barátaimnak és itt most nem név szerint szeretnék bárkire is kitérni, hanem RÁJUK mind! Ez többek között most onnan jött, hogy éjjel mikor segítségre szorultam (megfordulás, ágyban főleg kisebb ágyban még nem megy, földön igen) akkor rácsörögtem telefonon és Ő egy percen belül ott is volt. Még, ha legszebb és legmélyebb álmából is keltettem fel szívesen jött és segített. Azt szerintem mindenki érzi, ha szánalomból segítenek neki vagy szánalomból vannak vele. Szerintem szánalomból csinálni valamit csak rövid ideig lehet, úgy is kitükrözik az ember arcára, ha valamit nem szívből csinál! A Barátaim már pedig jó ideje velem vannak, ha lehet így fogalmazni: Jóban, rosszban! :) Köszönöm Nektek! Itt mondjuk Apunak is jár egy köszönet, mert Őt is éjjel jó párszor keltem fel…

   Ohhho most veszem csak észre… már jó ideje gyakorlom, hogy a térdeim kinyúljanak teljesen. Kontrakturás (deformációt okozó izom összehúzódás) mindkettő. Most viszont a jobb már teljesen ki van nyújtva. :D Ugye bár ez elengedhetetlen a járáshoz.:) Laci ( Kung-fu Mester) is kérte, hogy sokat imagináljak… mintha valaki nyomná lefelé a térdem, hogy kinyúljon. :D:D Most kinyúlt!!!! :D:D:D

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mosolyka.blog.hu/api/trackback/id/tr361487396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.