A remény olyan drog, amiről le kell szoknunk? Vagy ez tart életben minket?

2009. november 19. 19:00 - Mosolyka

    Már hónapok óta nem találom a számomra legmegfelelőbb munkahelyet. Keresgélek, naponta nézem át a hirdetéseket, de semmi.  Egy hónappal ezelőtt rátaláltam még is egy olyan hirdetésre, amiről rögtön tudtam, hogy nagyon szeretném. Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány akadálymentesítési projekt asszisztenst keresett, bár a hirdetésre későn találtam rá, még is úgy gondoltam megéri elküldeni az önéletrajzomat. Ez az a munka, amit el tudok képzelni, hogy teljes lelkesedéssel csináljam, hisz én magam is érintett vagyok a témában, szervezkedni meg aztán nagyon is szeretek. :D Választ napokon keresztül nem találtam az email postafiókomban, amit nagyon sajnáltam. Még mindig nem adtam fel és vártam bizakodóan… egy szerdai reggelen még is megérkezett a várva várt üzenet. November 11-én 13:30-ra várnak egy személyes találkozóra. Madart lehetett volna velem fogatni. :D Mindenkinek örömmel meséltem, hogy megyek állásinterjúra és nem is akármilyenre. Lelkesen vártam a napot. Igazán rendbe rakná az anyagi helyzetünket egy (jó) állás. Minden porcikámmal vágytam rá. Elékezett az a bizonyos nap.  Reggel szakadó eső és erős szél fújt. Többen megkérdezték, hogy tényleg elindulok-e a hosszú útnak. A világ másik végén van az iroda, de nekem egy másodpercre sem fordult meg a fejemben, hogy megakadályozna az időjárás, hogy elmenjek.  Időben megérkeztem. „Belépve” az irodába már biztos voltam, hogy szeretném ezt az állást. A környezet és az ott dolgozók is színpatikusa voltak. Előttem még egy fiatalember volt, aki szintén az interjúra érkezett. Ő is mozgáskorlátozott volt. (MEOSZ – Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége- oldalán lett meghirdetve) Én következtem… végighallgattam a munka menetét, a bérezést és az egyéb információkat és ezáltal még inkább élt bennem azt, hogy mennyire szeretném. Legkésőbb jövő hét szerdáig értesítenek, hogy milyen döntést hoztak. ( Nos akkor újabb 7 nap izgalom:P)

 

   Még ezen a napom megszületett bátyám kislánya, Jázmin!  Nagyon gratulálok Nekik gyönyörű a Picur! Sok boldogságot és jó egészséget kívánok Hozzá!:D Igyekszem együtt rohangálni majd Jázminnal. :D:D  

 

   November 17-én örömmel jelentem betöltöttem a 21-et. :D:D:D Nagyon szépen köszönöm a sok kedves köszöntést!!! Még is az élettől vártam egy nagy ajándékra… Hívjanak fel és kapjam meg az állást. :D:D:DEgész éjjel nem aludtam, hisz szerda (tegnap) volt az utolsó nap, hogy értesítsenek. Izgultam és nagyon reméltem… :) Délben meg is csörrent a telefonom, rögtönk a torkomban dobogott a szívem…  Ők hívtak igen. :D:D:D A mondat viszont úgy kezdődött, hogy : „Sajnáljuk, de a választás…” Nem kaptam meg. Nem titkolom, hogy elszomorított a dolog. Még is úgy gondolom, hogy akkor ennek így kellett lennie és a remény életet tovább e téren is, hogy sikerült megtalálnom a számomra tökéletes és elvégezhető munkát!

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mosolyka.blog.hu/api/trackback/id/tr621537531

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.