Hmm, hogy milyen érzés volt?:)

2010. január 15. 16:14 - Mosolyka

 

  Többen kérdezték, hogy milyen érzés volt 15 év után újra állni. Egy szóval tudnám összefoglalni: leírhatatlan. Még tudom, hogy azon az úton, amin elindultam nagyon az elején vagyok, függetlenül attól, hogy már mennyi mindenen átmentem. Úgy érzem most magam, mint egy kislány, aki sétálgat egy szép virágos réten, ahol gyakran meg áll és talál valami igazán csodálatosat, amiben gyönyörködhet. Most épp, csak álldogálok és minden percét kiélvezem, ennek az új élménynek. "Ragyog a nap, a madarak csiripelnek és boldog vagyok." Nem foglalkozom azzal, hogy éppen sztrájkol a BKV. Megoldok mindent, hisz tele vagyok energiával.

   A munkahelyem csodás! Gondolom ezt sem sok ember szájából (Írásából:P) halljátok manapság. Pedig tényleg így van, örömmel jövök be és örömmel megyek haza. Tény lefáradok és olykor nehezen állok neki a napi tornának, de tudom, hogy kell ezért minden erőmet összeszedve, még azt is megcsinálom. Persze hazudnék, ha azt mondanám egy nap sincs mikor nem csak hazaérve beesek az ágyamba és álomba merülök. A tegnap is egy ilyen nap volt. Reggel Brigusom behozott metróval dolgozni. Mennyivel hamarabb ideérek... :)Megérkezve az irodába, éppen arra lettem figyelmes, hogy rendezkednek a helyemnél.. micsoda figyelmesek... Minden most már úgy lett kialakítva, hogy elérjem, tudjam használni.  Kaptam egy „kis kuckót”, ahol garázdálkodhatok.  Sőt mivel letették a gép házat a földre ezért egy olyan billentyűzetet is kaptam, amivel egy gombnyomásra bekapcsolódik a számítógépem.  Noh és, hogy ne kelljen mindig felkapkodnom a telefont – még ha jó kar erősítő is - headsettel is megleptek. Most nem az elektromos kocsimmal jöttem, hisz azzal a metrózás és a lépcsőzés egy csöppet macerás. Bár jobban szeretem azt, hisz szabadabbnak érzem magam és oda száguldozom, ahova csak szeretnék...  Drága kollégáim és főnököm, ahova kellett elfurikázott és még élvezték is a rallyzást.  Munka befejeztével Brigus értem jött, majd Anyukája felajánlotta, hogy fel vesz minket a József A. színháznál, hogy ne kelljen hazafelé is metrózni. Köszönöm Drága Cili!!!!

   Ma reggel Apum hozott be kocsival, majd este pedig céges vacsorára megyünk a trófea étterembe. Egyik kedves kollégám, megoldotta azt, hogy kért egy céges autót, amibe befér a járgányom, így könnyen haza is jutok. Köszönöm!  Még mondja valaki, hogy nincsenek jó emberek a világban. Engem általában csak Ők vesznek körbe.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mosolyka.blog.hu/api/trackback/id/tr51674816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.