Milliók vágynak halhatatlanságra, de fogalmuk sincs, mit kezdjenek magukkal egy esős vasárnapon. (Susan Ertz)

2010. március 14. 00:29 - Mosolyka

 Pénteken hazafelé munkából a buszon ülve csak úgy repkedtek a panaszkodások körülöttem. Mindenki azt mesélte a másiknak, hogy mi a rossz és, hogy egész nap milyen nehéz volt neki. Hahó! Feltűnt bárkinek is, hogy ma péntek van és három napos hétvége következik? Egy kicsit sem tudunk már ennek örülni? Ha vége a munkának, akkor minden gondot hagyjunk bent a munkahelyünkön, ne vigyük haza. Élvezzük ki az élet adta lehetőségeket. Ne azon bánkodjunk, ami nincs nekünk, inkább azokokon az apró örömökön gondolkodjunk, ami mosolyt csal az arcunkra. Nekem ne mondja senki, hogy nincs ilyen az életünkben, maximum nem akarjuk észrevenni, mert jobb szenvedni. Vagy tévedek? J Amúgy csodálkozom, hogy az emberek többsége, nem megy neki egy oszlopnak vagy egy fának… általában lehajtott fejjel, mélán közlekedtek. A pesszimistáknak még ha az orruk előtt is állna egy 3 kívánságot teljesítő aranyhalacska azt sem vennék észre, ellenben azokkal, akik nyitott szemmel járnak, és telis-tele vannak jó gondolattokkal. Még egy darab kőben is meglátják a lehetőséget.

   Sokáig gondolkoztam, hogy mi az, amivel másoknak is segíthetek. Nem kellett sokáig gurulnom, hisz az orrom előtt volt a lehetőség…  J Hozzávetőlegesen két hete állt össze a „Begurulunk” gondolata, amitől én már most nagyon sokat kaptam. Köszönöm, hogy csatlakoztatok. (De ha még nem, tegyétek meg. J ) Sok érintettel beszélgettem, akiknek remélem én is tudtam adni egy kis „támaszt”. Én sokat kaptam, köszönöm. Beszéltem Édesanyákkal. Láttam, ahogy könny csordul ki a szemükből és azt is láttam lelki szemeimmel, mikor újjult erővel térnek haza beteg gyermekükhöz. Nehéz, tudom mennyire nehéz, hisz nap, mint nap küzdök meg ezzel én is. Akár csak a tömegközlekedéssel, vagy leki dolgokkal. Úgy érzem, jól dolgoztam fel a helyzetet, amit az élet nevű játék zsákbamacskájából húztam ki. Eleinte én sem tudtam könnyen feldolgozni ezt a helyzetet, de mára megtanultam értékelni a dolgokat, és azt is, hogyan hozzam ki a helyzetekből a legjobbat. Viszont sajnos több olyan emberrel találkoztam, akiknek még nem sikerült feldolgozni betegségüket, vagy azért mert túl friss és fogalmuk sincs, hogyan is kezeljék a fogyatékosságukat vagy beletörődtek a helyzetükbe és nem szeretnének változtatni rajta. Ezzel pedig kizárják a külvilágot. Én is átmentem az elfogadás összes fázisán, ezért tudom, hogyan „működik”. Azt is észrvettem, hogy rengeteg tévhit él az emberekben a fogyatékosokat illetően. Minden erőmmel azon leszek, hogy ezeken, ha egy pict is, de változtassak!  Nagyon örülök, hogy egyre jobban növekszik a „Begurulunk” csapata. A facebookon jelenleg már 403-an vagyunk. Jó nagy „Begurulunk” buli kerekedhet ki ebből... J Táncoltatok már ülve? J Éreztétek már, azt hogy a lelketek táncol?  Remélem, sokan eljöttök majd és megmutatjuk, hogy igen is tudunk élni, és egy esős vasárnapi napon is akár képesek vagyunk remek dolgokat csinálni és nem lehúzott redőny mögött a szobánkba kuksolni. J

     

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mosolyka.blog.hu/api/trackback/id/tr711837956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása