“Mindenki hallja, hogy mit mondasz, a barátok meghallják azt, amit mondasz, de az igazi barát figyel arra is, amit nem mondasz ki.” (Szókratész)

2011. március 26. 18:14 - Mosolyka

Szerdán Anna és Robi "elraboltak". Itt volt az ideje, hogy újra beszippantsam a Nógrád friss levegőjét. Kiszellőztessem a fejemet és néhány órára minden felhőtlenül könnyű legyen. Ott még az idő is másképp jár, csak úgy repül. Délelőtt találkoztunk nálam, összeszedtük magunkat, Ők meg engem, be a kocsiba és irány a Bánki tó. Fantasztikus időnk volt. Ragyogó napsütés, 17 fok, szélcsend. Valóban Budapesten hagytam minden, nagyobb és apró gondjaimat. Újra gyerekké változtam, aki örül, mert szabadban van a Barátaival, víz van, kacsák, kalandok és lélegzetelállító kilátás. Itthon sem hagyom el magam, a nehézségek ugyan lemerítenek, de feltöltődöm újra és újra. Olykor kicsit lassabban, máskor pedig két óra leforgása alatt összeszedem magam és irány, oldjuk meg. A tónál első pillanattól kezdve azt éreztem, újra 100%-on vagyok. Mindent egyszerűnek láttam és megoldhatónak. Imádtam az egészet.

Tavaly mikor legelőször jártam Bánkon, kinéztem magamnak egy helyet, amire azóta vágytam, hogy kipróbáljam, feljussak oda és onnan csodáljam a tájat. Ehhez mindenképp egy erős férfira volt szükségem, aki biztonsággal megemel és a közel harminc lépcsőfokon felvisz. A kiszemelt helyem egy teljesen egyszerű kétsávos korlát volt, ahol ülni szerettem volna. Mindenkire ráhoztam a frászt, de ahogy Robi felvitt és leültetett a magasban tudtam, hogy jó helyen vagyok, és biztonságban. Kényelmesebb volt, mint a tolókocsiban. :) Csendben órákat tudtam volna ott lenni. Jókat nevetgéltünk, bohóckodtunk. Megebédeltünk, még egy kis gyönyörködés, egy utolsó szippantás és irány haza. Szuper volt, nagyon élveztem! Köszönöm Annus és Robi! 

 

Másnap Brigussal találkoztam, mentünk River Rideozni. Egy olyan város néző busz, ami egy darabig a városban megy, majd begurul a Dunába és hajó lesz belőle. :) Nagyon izgalmas volt és kalandos, főképp a feljutás a busz-hajóba. Nagy, meredek lépcsők. Brigus ölbe kapott és egy nagy lendülettel fel is jutottunk a "fedélzetre". Nem engedhettük volna meg magunknak Brigussal, hogy turistásat játszunk és egy ilyen programmal színesítsük a mindennapjainkat, ezért a River Ride vezetőjének ez úton is nagyon köszönjük a lehetőséget, élmény volt a vízen buszozni. :)

 

Délután Barbusom hívott meg egy délutáni csevejre. Kézen fogott és irány! Beültünk a Téglagyári Megállóba és kibeszéltük magunkat. Bár minden nap beszélünk telefonon és minden apró rezdülésemről tud Barbi, még is mindig van miről órákon át dumcsizni. Sokszor vettem egy nagy levegőt, és azt mondtam Neki: Tudom, tudom, hogy minden megoldódik, csak kezdek egyre hamarabb és könnyebben merülni. Elmeséltem, hogy a minap bevágtam az asztal szélébe a kisujjamat és pontosan ez a pici apró dolog kellett ahhoz, hogy tele legyen a bili. Kijött, potyogtak a könnyeim, közben pedig azon veszekedtem magammal, hogy fejezd már be! Nem szeretem a hisztis Fannyt, sokkal jobban élvezem, mikor azon veszem észre magam, hogy lassan görcsöt kap arcom, mert ráfagyott a mosoly. Sokkal jobb és kellemesebb érzés nevetni. Feltölt. Olcsóbb és hatásos "gyógyszer", mint a kedélyjavítók sokasága. Sőt, még túladagolni sem tudom, viszont függő az lehetek.:):):)

 

(Az elmesélteket láthatjátok a Duna televízión a Feleletek az életnek című, április 7-én vetített műsorban.) 

 

Barbust, váltotta Szabi. Nem voltam éhes, így egyedül megvacsorázott, majd  előálltam újra a furcsa kéréseimmel. Azt tudni kell, hogy a történek kerek legyen, hogy Szabolccsal most találkoztam második alkalommal, előtte csak interneten cseréltünk eszmét. (Egy közös ismerősünknek és a blogomnak köszönhetem.) Lassan fél éve terveztük, hogy 3D-ben is megismerjük egymást. Az első találkozásunknál, megkértem jöjjön át hozzám, mert esik az eső s nekem könnyebb lenne, ha nem kellene "kilépnem" az ajtón. Majd rájöttem, hogy "idegeneket" még sem hívhatok csak be magamhoz, így egy röpke sms-ben megírtam Neki, hogy apu előtt mi 100 éves barátok vagyunk, amit egy "szokásos" hello, szia, hogy vagy plusz egy természetes puszival, hamar alá is tudunk támasztani. Ez így is történt. Bár ellenkező nemű, mint én, ne tessék rögtön kombinálni. Szeretem a fiú-lány barátságokat és hiszek is bennük, sokkal másabb szemszögből látjuk a világot, ezért is érdekes és kalandos plusz egy Szabival az élet. Visszatérve a kéréseimre, egy kabát feladással "álltam" elő. Aranyos volt és azt láttam - vagy nagyon jól titkolta :) - nem volt zavarba ejtő a kérés. Sokan nem tudnak mit kezdeni egy ilyen helyzettel, félnek és ezáltal bátortalanok. Szabi nem volt az. Imádtam. Majd a lábaimat kértem meg, hogy tegye vissza a lábtartóra, mert csak úgy fértem be az asztal alá, ha lent volt a padlón. Ezt is tökéletesen megoldotta. (Jeles Szabikám, jeles!:) Egy pár percre hazaugrottunk még, majd sétálni mentünk. Viccből mondtam, hogy jó lenne csendben, csillagokat bámulni... és képzeljétek az ég tiszta volt és ragyogtak az égen. Nekem nagyon tetszett. Egy óra után haza is jöttünk, mert hűvös volt az idő és Szabi borzasztóan "megfenyegetett", ha beteg leszek végez velem. Aranyos volt. 

 

Másnap délután egy ismerős képet láttam a facebook közösségi portálon. A közösség címe: Feladni? Kizárt. Rákattintottam, majd meggyőződtem róla, hogy az én szalagavatós képem van kirakva, mellette pedig pár fotó még rólam. A futásról, az álldogálásról és amolyan "életképek". Elolvastam, majd ledöbbentem (pozitívan).    Barbusom csinálta az oldalt, úgy érezte valamit tennie kell... Igen, talán nekem most nem lett volna erőm kérni, és nem ismerném el, hogy valamit nem tudok/tudunk megoldani, úgy hogy közben apuval mindent megteszünk. Nem mondtam ki, de Ő tudta, hogy itt az ideje, hogy kimondja azt, amihez most én gyenge lennék. Tudjátok, a legnehezebben kimondott szavak az a: Szeretlek, Bocsánat, Segíts kérlek...

 

 

Az orvosok izomsorvadása miatt 18 évet jósoltak neki, ő most 22 éves múlt. Azt mondták, sosem áll lábra, hónapokkal ezelőtt erre is rácáfolt. Feladni? Kizárt.Táncolni kerekesszékkel? Neki természetes. Lefutni egy félmaratont? Sima ügy. Segíteni másokon? Számára nem kérdés. Mégis álmatlan éjszakái vannak, mert a behajtók kopogtatnak az ajtón. A csekkek sorakoznak, a hűtő üres, a lakbér befizetésre vár hónapok óta. Én biztos, hogy segítek, te csatlakozol? 1000 forint is csodákra képes!

Hozleiter Fanny 

K&H bank: 10402166-80545253-57501004

Külföldről: SWIFT kód ami: OKHBHUHB és IBAN szám: HU81 104021668054525357501004

http://www.facebook.com/feladnikizartfanny

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mosolyka.blog.hu/api/trackback/id/tr642773752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.