Jaj, ez egy kerekesszékes?!

2011. október 05. 20:23 - Mosolyka

A munkahelyemen nem dugnak el egy hátsó irodában, elzárva az emberektől, mert „más” vagyok. Nem csak azért vettek fel, hogy meglegyen a fogyik után járó adókedvezményük. Nekik sem vagyok ufó, mert nem úgy közlekedem, mint az átlag. Inkább bátran kiültetnek oda, ahol a legtöbben járkálnák, pici gyerekektől egészen a nagyszülőkig minden korosztály. Ezzel is formálva az ott megforduló emberek viszonyát a kerekesszékesekhez. Minden csak, addig idegen, meg „más”, míg meg nem ismerkedünk azzal. De addig is, én borzasztóan élvezem a reakciókat, mikor a pult mögül kigurulva meglátják, hogy nem csak a munka miatt ültem.

Van a „Jaj, ez kerekesszékes?!” típus, aki zavarban van, de nagyon, és nem is tudja kezelni a helyzetet. Kellemetlenül érzi magát, hogy „felállított” a helyemről, hogy szóljak a kollegáknak. Persze megtehetném telefonon is, hogy beszólok nekik, de ezt többször direkt nem teszem. Szokják csak, hogy mi is élünk, dolgozunk és jelen vagyunk mindenhol. Nem kell tőlünk félni. Mégis többen hebegnek, habognak, én meg mosolyogva nyugtatom őket, hogy semeddig nem tart berohannom, mert csak nyomom a kis jojsztikomat, a szekerem pedig beszállít.

Az emberek általában félnek kérdezni, inkább homokba dugják a fejüket, arrébb néznek, és azt hiszik, akkor az már nincs is ott. Pedig, feleslegesen aggódnak, ha érdeklődnek, és nem szeretnék válaszolni, megmondom, de azt hiszem, kevés olyan téma van, amiről nem mesélnék könnyedén, ha érdekel valakit. Én elfogadtam magam így, ahogy vagyok, ezért nem tudnak megbántani. Sőt, szeretem, ha kérdeznek. Sokkolni is imádom az embereket, jó látni az arcokat, mikor megdöbbennek, hogy jártam a Kékestetőn, szórakozom, jelen van az életemben a párkapcsolat, és köszönöm szépen boldog vagyok.

Aztán ott vannak, azok, akik viszont mernek kíváncsiskodni. Főképp a gyerekek. Ők még őszinték és nem köntörfalaznak, kérdeznek, és választ várnak. Én pedig boldogan mesélek. Nem szabadna, hogy tabu téma legyen a fogyatékosság. Azzal csak azt érjük el, hogy idegen lesz számukra, ismeretlen, „más” és még sorolhatnám. Szóval érdeklődj, kérdezz, beszélgess és ismerd meg a körülötted élőket. 

 

 

 

Ha tetszett, amit olvastál lájkolj…

Látogass vissza gyakran…

Csatlakozz Mosolyka – Kerekesszékkel a világFacebook oldalához…

Osztd meg ismerőseiddel…

Küldd át a kollégáknak…

Mesélj róla a buszon…

Kommenetelj…

Vagy csak mosolyogj egyet, és legyen szép napot! :)

 

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mosolyka.blog.hu/api/trackback/id/tr843280955

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.