Béna kompatibilis, avagy nem?!:)

2011. október 11. 20:51 - Mosolyka

ősz.jpgA béna kompatibilis jelzőt úgy használom, mint mások a bababarát szót. Mondom helyekre, járművekre, eszközökre és meglepő, szokatlan szituációkban is. A hétköznapokban számtalan egyáltalán nem kompatibilis dologgal találkozom. Lássuk csak a teljesség igénye nélkül. Arra külön felhívnám a figyelmet, hogy nem panaszáradat következik, csak szimpla felsorolás, megemlítés. Mindezek a saját szemszögemből, ahogy én mondanám a „popó szintről”. Ülve kerekesszékben a buszon, a boltban sorban állva, és még más rengeteg helyen pont az emberek hátsójával nézek farkasszemet, innen jött a szintmeghatározás.

Nem egy mozgássérült mosdóban találkoztam a tükör problémával. Én az a tipikus nő vagyok, aki ha tükröt lát, azonnal a hajához nyúl, igazgatja a sminkjét. Pontosítva igazgatnám, ha látnám magam benne. Ha már ott van, akkor ingert érzek rá, hogy belenézzek. Költői talán a kérdés, de miért ugyanoda fúrják, ahova a sztenderd mosdókba? Szívesen felállnék, majd szépítgetés után tovább játszanám a bénát, de kérem szépen, nem egy színdarabban vagyunk. Vagy az egyik kedvenc, mikor mozgásérzékelős a villanykapcsoló, de az is „álló szinten”. Vagy ott a boltokban a felső polc kihívás. Amikor ott találhatóak a tusfürdők, amit igenis végig szaglásznék. Majd a végén kettő közül vacillálva kosaramba ki és betenném, de ezt is akkor tehetem meg, ha kiszemelek magamnak egy szimpatikus vásárlót, akit illattesztelésre hívok és vevő a kis játékomra. Nem is beszélve a parfüm vásárlásról… ott aztán végig kell(ene) egytől egyik fújkálni a kis fehér papír csíkokra, hogy rátaláljak az aktuális igazira, ha a régit már picit meguntam. Aztán az ajtó nyitás… még sokszor a kilincset nem tudom lenyomni annyira gyenge vagyok, dehogy még közben húzzam is, az már külön akció. De például azt is szeretem, mikor a postára begurulva a pult olyan magas, hogy pont nem látszom ki mögüle. És akkor most nem térnék ki a tömegközlekedés apró, illetve óriási nagy hiányosságaira.

A nem kompatibilis listát hamarosan fojtatom, de most evezzünk egy kicsit a működő és tán meglepődést kiváltó témához. Egy kedves barátom Nyics Viktor (Vic) volt rádiós műsorvezető, tollából származnak majd a következő sorok, de tökéletesen tükrözik a gondolataim. Olvassátok, emésztgessétek… és merjetek nevetni! :)

„Szex in  the  tolókocsi”

Egyszer, még ifjú vitéz koromban fűzögettem egy hallgatókát az adáson kívüli térben… 

Fotót küldött  –gyönyörű, sexi szeplős pofi, szikrázó mosoly-, megnevetettem…meg picit komolykodtunk is (me’hogy vagyok én olyan is)… aztán persze egyre inkább brutalizáltuk, szexussal dúsítottuk a beszélgetést…. Mélyebb és mélyebb rétegeibe hatolva a témának, lassan lebeszéltük hogy mit is fogunk tenni… hmmm…

Mikor már a randi időpontját is belőttük nagyjából… s búcsúzkodni kezdtünk, ő még idedobta:

-Figyelj csak! Mondanom kell valamit…!

-Szóval én nem tudok járni.

Mire én:

-Mármint nem tudunk járni baba? Semmi gond, attól még randizhatunk..!

-Nem. Arról van szó hogy én…. Szóval…

-ÁÁÁÁ, várjál már! Te mozgáskorlátozottka vagy? 

-Igen. És megértem, ha mégsem…   

-Ugyanmááár! Ez nem gáz!!! Tolókocsis csajszival még úgysem voltam!;-)

Aztán ajánlásomra megnézte az „Eszement Freddy”-t a lányka, és persze hogy szétröhögte magát, mert hát ez a TomGreen gyerek tényleg egy beteg állat. :)

A folytatást nem részletezném, hisz így is kitárulkozóbb voltam, mint illik….

De vegyük elő a gondolatot!

Miért jön az emberekben az a fura, lelkiismeret furdalás illatú érzés,  amint előjön hogy egy mozgássérülttel így, vagy úgy durvulni… viccelődni, perverzkedni! Miért gáz arról mesélni, hogy felállnék a tolószék karfájára, hogy így férjek hozzá a szájához…

Jó, jó…. Egy mozgássérülttel valószínűleg nehéz  a tengerparton egymás felé szaladni a naplementében,… viszont bármikor játszhatunk fókásat…

De tényleg! Mire kellene olya nagy műgonddal tapintattal lenni? 

Nem hiszem hogy aki tolószékben éli mindennapjait valóban azt akarná hogy vele kevésbé legyen laza az ember… nincs ott szükség halk szavú óvatoskodásra, uramisten sajnálatra….

Egy mozgásában korlátok közé szorított ember épp ugyanúgy tele lehet őrült, észvesztő vágyakkal, buja képekkel… így aztán a hozzájuk közeledés is úgy klafa, ha rendes lendülete van!

Az, hogy valaki így vagy úgy nyomi (nem megsértődni, csak vicceskedem, rossz szándék nélkül), csak egyszerű attribútum. Mint hogy valaki szőke vagy barna, kövér vagy sovány…. Szinte nem is számít, csak az egyén viszonya önnön tulajdonságaival! 

Hisz hány szép testű lány szorong hogy kövér, vagy egészséges pók azon hogy hűűűde beteg… Az ember a lényeg ott a porhüvelyen belül!!!

Nem gerjeszt be külön az állapot hogy hűűűű, olyat akarok, erre indulok be,….nem fetisizálom a rokkantságot, de nem is utasítom el, és akiben van egy kis mechanikus működésen túli,  igazi emberanyag… az nem hajtja le a fejét komolykodva az esttel találkozva, hanem inkább örül hogy a lány lábait fel lehet hajtani a füle mellé…;)

Tehát sexre fel lakosság, járókerettel, kerékkel, mankóval, üvegszemmel,… vagy ezek nélkül, de igazán és nagyon nagyon csináljátok!!!"

Fotó: Bolla Eszter

Ha tetszett, amit olvastál lájkolj…

Látogass vissza gyakran…

Csatlakozz Mosolyka – Kerekesszékkel a világ Facebook oldalához…

Osztd meg ismerőseiddel…

Küldd át a kollégáknak…

Mesélj róla a buszon…

Kommenetelj…

Vagy csak mosolyogj egyet, és legyen szép napot! :)

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mosolyka.blog.hu/api/trackback/id/tr753295943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.