"A remény olyan drog, amiről le kell szoknunk? Vagy ez tart életben minket?" SZNY

2011. október 12. 16:03 - Mosolyka

 

Engem életben tart. A remény és mellette az álmaim, ami miatt képes vagyok reggelente kikelni az ágyból és mosolyogva beülni a kerekesszékbe. Hinni minden nap, hogy egyszer táncolni fogok, és ha nem örökké, de még sokáig élni az izomsorvadással. Amikor három éve kitűztem magam elé, hogy ki szeretnék jutni Kínába, őssejt kezelésre, az is egy esélyként lebegett a szemem előtt. Biztosra nem mehettem, hisz manapság mi biztos? Minden egyes új lehetőség hallatán újabb esélyt látok arra, hogy sikerülhet. És egyszer így fog megvalósulni az álmom. Nem adom fel, mert nem tehetem, és nem is akarom. Újra a saját lábaimon szeretnék járni, könnyedén levegőt venni és és és ... idővel megszülni a saját gyermekemet. Látni felnőni, futni utána a játszótéren. Nagymamának lenni és még számtalan dolgok megélni, amit rejt magában ez az élet. Kell nekem, használd ki Te is a napot, még ha olyan hideg és borús is, mint a mai...

Ha meg még nem olvastad, nem adtad tovább ezt katt és ... kérlek :)

Ugye tovább adod?!:)

Kíváncsi lennék, milyen témákról olvasnátok a blogomban szívesen. Mi az, ami érdekel titeket „béna” szemmel? Miből sok, miből kevés? Írjatok emailt, kommenteljetek, én pedig szemezgetek és írok vadul. 

Kép: Bolla Eszter

Ha tetszett, amit olvastál lájkolj…

Látogass vissza gyakran…

Csatlakozz Mosolyka – Kerekesszékkel a világ Facebook oldalához…

Osztd meg ismerőseiddel…

Küldd át a kollégáknak…

Mesélj róla a buszon…

Kommenetelj…

Vagy csak mosolyogj egyet, és legyen szép napot! :)

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mosolyka.blog.hu/api/trackback/id/tr843297652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.