"Itt van az ősz, itt van újra, S szép, mint mindig, énnekem."

2011. november 05. 20:04 - Mosolyka

Imádom az ősz színeit. A sárgát, barnát, bordót és ezeknek ezernyi árnyalatait. Munkába menet, először kigurulok az ajtón a kertbe, beszippantom a friss levegőt, és megcsodálom a fákat, bokrokat, lehullott leveleket. Ez amolyan „lelki orgazmus”. Mindennap picivel másabb. Egy viszont nem változik. Úgy belerohannék, felfelé dobálnám a levélkupacokat, aztán csak élvezném a pillanatot. Bár erre fizikálisan nem vagyok képes, de gondolatban, ahogy kilépek a házból, már futok is bele az avarba. Aztán visszatérek a valóságba, és már dodzsemezem is az utcákban az autók, és emberek között a kerekesszékkel. Ilyenkor direkt átgurulok egy-egy kiszemelt szárazlevélen, ami ropog a „talpam” alatt.  Annyira jó! Általában a fülemben közben zene szól, így olyan, mint a filmekben. Teljes gázzal nyomom a jojsztikot, mert valahogy mindig késésben vagyok. Pedig örömmel megyek munkába, várnak a gyerkőcök, a korrepetálások, a válatlan mondatok, meglepetések és a tündéri kollégák. Ők, akik ha beérek azonnal nyitják az ajtót, veszik le a kabátomat, és szemmel tartanak, hogy iszom-e eleget, rendesen felöltöztem, vagy megint képes voltam rövid ujjú felsőben begurulni. Ez nem ritkaság! Így még meg sem érkeztem igazán, mondhatni ki sem fújtam magam a nagy rohanásban, már arra leszek figyelmes, hogy az innivaló mellettem, meleg pokróccal körbe bugyoláltak, és mindent elrendeztek, hogy nekem a lehető legjobb legyen.

Aztán az elmúlt hetekben meglepően sok olvasói levél is színesítette napjaimat az ősz mellett, amit mindenkinek nagyon köszönök! Igyekszem minél hamarabb válaszolni. Annyira jó érzés, hogy őszintén megosztjátok velem érzéseiteket, gondolataitokat. Azt olvasnom, hogy sikerült legyőznie valakinek egy félelmet, amit a betegsége okozott és eddig nem tudta elfogadni magát. Aztán megjelent egy-egy mosoly ott, ahol már rég nem. Más erőre kapott.

Így továbbra is mesélni fogok, nem rejtem véka alá, hogy milyen az élet négy keréken, mert megéri. Adnék, de valójában én kapok rengeteget Tőletek! Danke! 

Fotó: Bolla Eszter

 

Ha tetszett, amit olvastál lájkolj…

Látogass vissza gyakran...

Csatlakozz Mosolyka – Kerekesszékkel a világ Facebook oldalához…

Osztd meg ismerőseiddel a bejegyzést vagy a www.mosolyka.blog.hu -t 

Küldd át a kollégáknak…

Mesélj róla a buszon…

Kommenetelj…

Vagy csak mosolyogj egyet, és legyen szép napot! :)

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mosolyka.blog.hu/api/trackback/id/tr993356759

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.