Érkezik a fejbe vágás

2011. december 23. 22:57 - Mosolyka

Kavarognak a fejemben a gondolatok. Cikáznak jobbra, balra. Egyik pillanatban még nevetek, a másikban meg potyognak a könnyeim. Aztán megint éles váltás és újra mosoly ül ki az arcomra. Folyamatos csatát vívok a kis gombóccal a torkomban, ami egyre jobban nő és nő. Ki akar jönni. Aztán végül „legyőz”, de csak egy kis időre, mert újra és újra szembe szállok vele. Változó időszakban jelenik meg. Néha hónapokig felém sem néz, máskor naponta többször.

Millió tényezőtől függ, hogyan viselem a dolgokat. De legfőképp a lelkiállapotomtól. Ha ott egyensúly van, akkor jöhet bármi, megküzdök vele. Nem érdekel, ha egy perc alatt harmadszor esik ki a kezemből a távirányító vagy, hogy azon a napon már a húszadik akadállyal találom magam szemben. Megvonom a vállam és legfeljebb egy jót sztorizok majd este a barátoknak.

Máskor elég, hogy beüssem a kisujjam vagy, hogy egyszer kiejtsem a távirányítót és máris kiszakad a gombóc, a könnyek pedig áztatnak. Ilyenkor néhány percig elengedem magam, hagyom szenvedni egy picit a testem, lelkem. Csendben zárt ajtók mögött. Majd jön a nagy lélegzetvétel, egy hidegzuhany a gondolataimnak.

„Befejeznéd már Fanny?”

Majd jön a másik dimenzió, mikor kívülről szemlélem magam és konkrétan nevetnem kell, hogy mit művelek…

Érkezik a fejbe vágás.

„Nézz már szét, hogyan élsz és kik vesznek körbe?”

Aztán elönti a szívemet egy nagy melegség. Mert igenis van mit ennem, tető a fejem felett, munkám. Nem egy, nem kettő olyan ember, barát, családtag, akiket megölelhetek és számíthatok rájuk gombóc irtásában is a millió más mellett. Nem arra tekintek, amim nincs, hanem, amim VAN.

Aztán megint könnyedén megy az „örömjáték”. Nem tudok járni? Na és? Legalább nem csúszom el a jégen és esem fenékre. Aztán mindenhez jóformán segítségre van szükségem? Na és? De körbe vesznek sokan, akik szívesen vannak velem és segítenek. Minden nap érezhetem, hogy nem vagyok egyedül! Sorolhatnám végtelenségig, de most így a Karácsony közeledtével…

Szeretnék boldogságban gazdag ünnepeket kívánni. Mindenkinek azzal az élethelyzettel és körülménnyel, amit „kihúzott” az élet nagy kalapjából. Mivel azt gondolom, senkinek sem kell túl messze keresnie, hogy abban is rátaláljon az ő kis csodájára…

Fotó: Nagy Marcell

 

Ha tetszett, amit olvastál lájkolj…

Látogass vissza gyakran...

Csatlakozz Mosolyka – Kerekesszékkel a világ Facebook oldalához…

Osztd meg ismerőseiddel a bejegyzést vagy a www.mosolyka.blog.hu -t 

Küldd át a kollégáknak…

Mesélj róla a buszon…

Kommenetelj…

Vagy csak mosolyogj egyet, és legyen szép napot! :)

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mosolyka.blog.hu/api/trackback/id/tr603492149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.