Egy picit becsuktam a szemem. Átadtam magam a pillanatnak. Minden egyes porcikámban éreztem a zenét, a lüktetést, a pezsgést. Amim mozog, az táncolt. Nem kímélve a hangszálakat, teljes tüdőből énekeltem. Könnyű volt minden, és varázslatos. Aztán újra kinyitottam a szemem.…

 Jelentem ott voltam, de már elkezdtem visszamászni a kerekesszékbe, a padlóról. Közben pedig felszedni onnan jó pár dolgot. Tegnap úgy éreztem betelt a pohár. Feszített ott belül, ami ki akart törni. Hirtelen minden a fejemre nőt, kevésnek éreztem magam. Nem találtam a…

Néha elfáradok. Néha nehezen nevetek. Néha elbújnék a világ elől. Néha fáj. Néha hiányzik valami. Néha nehéz kikelni az ágyból, és vígan mosolyogni a kerekesszékben. Néha csak ülök, és nézek magam elé. Néha félek. Néha törni, zúzni tudnék. Néha levegőért kapkodok.…

Ma már tudom a választ, de jó néhány évvel ezelőtt számtalanszor feltettem magamnak ezt a kérdést hiába. Miért születtem izomsorvadással? Miért pont én nem tudok járni? Miért?! Miért?! Néha ordítani tudtam volna teljes tüdőből, aztán zokogva négykézláb a földet verni.…