Emlékszem, hogy az iwiw idejében még profil fotónak is olyan képet tettem fel, ahol nem látszik a kerekesszék. Volt idő, amikor nem találtam magam ebben a helyzetben. Azt éreztem, hogy látnak egy nagy monstrum guruló széket én meg eltörpülök benne. Össze is húztam magam ez igaz. Addig amíg rá nem jöttem, hogy elsősorban magamat kell elfogadnom nőként így is, aztán a világ is el fog fogadni. Voltak rá technikáim, amit nap mint nap megcsináltam. Kezdtem magam megszeretni. Nőnek látni a még kerekesszékben ülő lányt. Aztán már kihúztam magam és előbb láttak meg, mint a széket.

Jó mondjuk erről abban az időben rendesen gondoskodtam. Rikító vörös haj és mellek kipakolása.

Később rájöttem, hogy a külső megszeretése mellett sokkal fontosabb, hogy belül béke legyen és elfogadás.

Ezen is dolgoztam. Aztán a blogon, a közösségi felületeken is és a valódi életben is vállaltam magam. Írtam, beszámoltam mindenről tabuk nélkül. Megírtam a Te döntesz című könyvet és olyanokat is kiadtam, amit tudom, hogy számtalan ember nem mert megkérdezni. Tetszett az olvasóimnak a közvetlenség és a kendőzetlen mesélés.

Most újabb fejezethez érkeztem.

Olyanhoz, amit korábban nem tudtam volna elképzelni. Megmutassam magam kócosan, mélypontban, feszülten, sírva, erőlködve, esetlenkedve, pizsiben, emelés közben és edzésnél. Olyan pillanatokban, ami nem mindennapi sokaknak, de nekem még az. Nekünk még az. Magamutogatás helyett a döntés azért született meg, hogy vállalom és videónaplót készítek az életemről - életünkről Sankóval -, hogy ezzel is kihozhassuk az emberekből az erőt, ami bennük lakozik. Hogy szemléletformáló pozitív hatást váltsunk ki. Hogy megmutassam attól mert valami, vagy valaki más az átlagtól nem ufó. Hogy vannak dolgok, amiket meg lehet oldani és lehet élni örömtelien is az élethelyzetekkel együtt. Hogy nem mosolygok mindig, de törekszem arra, hogy a legjobbat hozzam ki az életemből. Sikerül is. Amihez a számomra legfantasztikusabb társat kaptam az élettől. Az ő élete is sokakat érdekel. Milyen velem élni? Kíváncsiak a gondolataira, a hogyanokra. Így meghoztuk a döntést, megmutatjuk.

Itt is az első rész: 

Nagyon izgulok. Köszönjük, ha bármilyen visszajelzést adsz nekünk. Tetszett, nem tetszett. Miről legyen szó a jövőben? Mit mutassunk meg? Bevallom azért ez egy újabb fejezet az életünkben és bármilyen kis pozitív megerősítés is jól esne kommentben. Vagy építő jellegű hozzászólásnak is örülünk, ha az mentes a bántó megjegyzésektől. Mindazoknak készítjük, akik szívesen "töltik velünk az idejüket". Ha örömmel nézed a következő részt is iratkozz fel a Youtube csatornámra és a csengőre kattintva értesítést kérhetsz a következő rész megosztásáról. Nagy ölelés! Már vágom a 2. részt!

Kép: Alex Suprun on Unsplash