Találkoztam ma egy "kedves" vezetővel. Nagyon dühitett a dolog, továbbítottam a BKV-figyelő felé...

  "Kedves" vezető...

    Kerekesszékkel, mint minden reggel dolgozni indultam. Megérkezett a megállóba a 182-es  alacsonypadlós busz, amivel éppen elérem a következő járatomat Köbánya-Kispesten. Mindenképp fel kell rá szállnom sajnos, ha tömve van, ha nem. Nem válogathatok, hogy majd talán a következőre könnyebben felférek, mivel a következő az minimum fél óra.  A vezető már tegnap is nagyon húzta a száját. Ma viszont már nem is hagyta szó nélkül a nem tetszését... Megkértem, hogy hajtsa le a középső ajtónál lévő rámpát, hogy felszállhassak a járműre. Erre a vezető morogva, megkérdezte tőlem, hogy fontos-e nekem minden nap,  mindig ezzel és ilyenkor mennem? Gondolom sejthető, hogy nem kedvességből szegezte nekem a kérdést. Válaszoltam neki, hogy igen uram, mert dolgozni megyek. Egy „kedves” mosoly hagyta el az arcát, majd hozzátette, hogy „jah persze”!!! Ekkor én már kellőképp ingerültnek éreztem magam, hisz mi joga van eldönteni ennek a vezetőnek, hogy melyik buszra és mikor szállok fel, sőt azt megkérdőjelezni, hogy valóban dolgozni megyek-e? Majd duzzogva kiszállt a vezető ülés mögül, s közeledve hozzám közölte, hogy ő nem fog leszállítani miattam 5 embert... „Kedves” uram kértem én öntől ilyet?! Majd néhány mondatban elmondtam neki, hogy nekem is ugyan olyan jogom van használni a buszt, mint bárki másnak. Neki pedig a munkaköri leírásában benne van, hogy ha szüksége van egy mozgáskorlátozott személynek a rámpa lehajtására, akkor le kell hajtania és nem megkérdőjelezni, hogy miért szeretne utazni a tömegközlekedéssel.  Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy nem hajtotta le, helyette a kevésbé jó megoldást választotta,  miszerint felemelik a nem 10-20 kilós elektromosszékemet,  és így szállhatok fel a járműre.
      „Kedves”  vezető, mielőtt megkérdezné válaszolok. IGEN, HOLNAP IS EZZEL A JÁRATTAL FOGOK MENNI!