Gyermekkoromban volt egy kedvenc mesém. Két vízilóról szólt. Az egyiknek látszólag csodálatos élete volt, hisz az ölébe hullott minden, amire vágyott. Finom csemege, meleg otthon, utazási lehetőségek más állatkertekbe, sőt még egy kiváló cirkusz tagja is volt, de közben mégsem volt igazán boldog. A másik víziló Lala, viszont más volt, mint a többi. Ő volt a kedvencem. Lila színű, kicsit szerencsétlen, csak egyetlen barátja volt, egy kisegér. Mindig arról álmodoztak, hogy egyszer nekik is valóra válik az álmuk: boldogok lesznek...
Onnantól kezdve, amire vágytak, megvalósult. Minden apró lehetőségben meglátták az álmukhoz vezető utat. Eljutottak cirkuszokba, finom csemegéket ettek...
Néhány napja a fellegekben járok, azaz suhanva (be)gurulok…:) „Véletlen” találkozások, nagy tervek, imádnivaló emberek. Ez az én mesém. Belevágok egy dologba, amiről reményeim szerint hetedhét határon és még az üveghegyen túl is hallani fogtok. Most nézzétek el nekem, hogy elkalandoztam a mesék világába... :)
