Azt hiszem, kötelezővé tenném az embereknek, hogy beleüljenek néhány órára egy kerekesszékbe a belvárosban, hogy bekötött szemmel átmenjenek a zebrán, vagy, hogy úgy kommunikáljanak, hogy nem hagyhatja el egy hang sem a szájukat. Nem bosszúból, egyáltalán nem abból! Valójában ezzel pillanatok alatt íratná ki magából többségünk a következő mondatokat.
„ Jaj, de rossz és nehéz az életem! ”
„Olyan boldogtalan vagyok!”
„ Minek örüljek?”
Ahogy lekerülne a kendő a szemről, sokan meglátnák azt, amit olyannyira természetesnek vesznek. Pedig nem az! Egyáltalán nem az! Mégsem értékelik eléggé…
Más élethelyzetek, más értékrendszer és más szavak…
Ma úgy gondoltam ezzel a kis videóval igyekszem mosolyt csalni az arcotokra, ha sikerült adjátok tovább! J
Fotó: Kovács Barbara
Ha tetszett, amit olvastál lájkolj…
Látogass vissza gyakran...
Csatlakozz Mosolyka – Kerekesszékkel a világ Facebook oldalához…
Osztd meg ismerőseiddel a bejegyzést vagy a www.mosolyka.blog.hu -t
Küldd át a kollégáknak…
Mesélj róla a buszon…
Kommenetelj…
Vagy csak mosolyogj egyet, és legyen szép napot! :)
