Lemerült akkumulátorral csiga gyorsasággal rodeóztam a Papp László Sportarénánál a kis kerekesszékemmel. Mikor Györgyikém néhány méterrel előrébbről odakiabálja nekem:

- Szállj már ki abból a székből és gyere már! – A néhány perce összeszedett ideiglenes útbaigazító srác kigubbadt szemekkel meglepődve kérdezi:

- Mi az, hogy szálljon? – Nem értve a szituációt (jogosan).Kicsit közelebb hajolva, hogy más ne hallja a „titkot” annyit feleltem:

- Valójában nem vagyok béna, csak így olcsóbb volt a koncert jegy.

A történetre és a végére hamarosan visszatérek, de most kicsit utazzunk vissza az időben.

A tizennyolcadik kerületi másfél szobás Havanna utcai lakásunk első emeltének nagy szobájába. A fekete televíziónk tetején lévő kis sárga órás rádióhoz. Ami már akkor sem volt egy mai darab. Digitális kijelzője pirosan világított és minden nap pontban 6:00-kor bekapcsolt rajta a rádió. Anyukám erre ébredt, majd fél órával később engem kelletett. Tizenévesként nem tel el úgy reggel, hogy legalább egy Demjén Ferenc számot ne játszottak volna le a kilencvenes évek nagy slágerei mellett. Így kijelenthetem, hogy Rózsin nőttem fel. A mai napig pedig nagy kedvencem.

„Itt vagyunk, ki tudja, kit ki hívott, mégis itt vagyunk,
sokáig itt leszünk
Szárnyalunk, mint földre tévedt égben járó angyalok,
és néha szenvedünk.
Álmodunk, a tények szürke tengerétől elfutunk, ezek vagyunk.
Hiszen van még időnk, azért se változunk…”

A Szerelem első vérig című szám kezdő sorai, ami Édesanyámnak a kedvence volt. Ahogy nőttem fel, egyre inkább értettem és éreztem át minden egyes szavát és üzenetét. Fontossá vált nekem ez az egész.

Aztán egyre jobban teltek az évek. Anyumat elvesztettem, de onnantól bennem él tovább. Demjént hallgatva pedig újra és újra érezem, ahogy ébreszt reggelt egy hatalmas puszival és kakaóval…

Eldöntöttem, hogy egyszer el kell jutnom egy koncertjére, ezt élőben kell hallanom. Nagy álommá vált. Aztán két évvel ezelőtt, mikor december 30-án jöttem haza a busszal a munkából sajnálva, hogy akkor már biztos nem jutok el aznapi Demjénre. Aztán megcsörrent egy mellettem ülő utas telefonja.

- Ott vagytok már a Rózsi koncerten?

Puffogtam, mint a fene, de tudtam egyszer eljön az én időm…

Két hónapja pedig minden reggel munkába menet farkasszemet néztem az idei plakáttal. 

Bár mindet az utolsó pillanatban sikerült összeszerveznem, de az Angyalkerék mozgássérült szállítók nem csak, hogy az utazásban, de még a jegyek elhozatalában is segítettek. Amiért nagy köszönet!

Györgyikémmel mentünk, aki az én fodrászom és barátnőm. Hogy lássátok már megint megtaláltam a jó dolgot, abban, hogy kerekesszékkel a kis fenekem alatt közlekedem. A jegyem kereken 100 Ft-ba került. Érdemes minden koncertre magatokkal vinni egy kerekest, mert így a legolcsóbb jegy árért ketten mehettek, aztán legfeljebb lebokszoljátok kinek mennyit ért a buli, vagy szimplán feleztek, mert úgy is nagyon megéri. Szóval, ha kedvezmény kell, keressetek bátran, bérbe adom magam… :) Nem mellesleg az erkélyes helyekre szólnak a kísérős jegyek, ahonnan nagyon jól lehet látni. Most is, amíg még volt szufla a kocsimban előre rohantam és így a legjobb, legközelebbi helyen ültünk a színpadhoz.

Hatalmasat tomboltunk, mára már hangom sem sok maradt, de megérte. Kifelé menet már egyre lassabban gurultam, de gondoltam nem ejtem pánikba Györgyit, hogy hamarosan lemerülök. Egyik épületből ki a másikba be. Be a liftbe, ki a liftből, de csak nem találtuk a kijáratot. A sokadik próbálkozás után kaptam el a nem mellesleg igen jó képű, szép mosolyú srácot, akitől útba igazítást kértünk. Majd egy pillanatra összezavartam a világképét, hogy most akkor tényleg tudok járni, csak így olcsóbb volt a jegy?! De gyorsan elnevettem magam, így kiderült minden, de az az értetetlen, zavarodott szép arc látványa kihagyhatatlan volt. Nincs mit szépíteni, imádtam.

Köszönöm, hogy idén is olvastatok, drukkoltatok, segítettetek, bíztattatok és mosolyt csaltatok az arcomra. Boldog Új Évet Kívánok Nektek!

:) Jövőről ugyanitt veletek! :)

Ha tetszett, amit olvastál lájkolj…

Látogass vissza gyakran...

Csatlakozz Mosolyka – Kerekesszékkel a világ Facebook oldalához…

Osztd meg ismerőseiddel a bejegyzést vagy a www.mosolyka.blog.hu -t 

Küldd át a kollégáknak…

Mesélj róla a buszon…

Kommenetelj…

Vagy csak mosolyogj egyet, és legyen szép napot! :)