Hívogatott a tömeg, a sok mosolygós, boldog ember, a zene lüktetése, a fények varázsa. Így kézen fogtam Barbust és begurultam a tánctér közepére. Kerekesszékemen bekapcsoltam a kétoldalt villogó elakadásjelzőt és átadtam magam az élvezetnek. Rengetegen voltak körülöttem, de annyi helyem volt, hogy könnyedén foroghassak teljes gázzal körbe-köbe a székemmel. Becsuktam a szemem és a fellegekben éreztem magam, ahol minden a legjobb és a legszebb. Mire újra kinyitottam, már körülöttem állt az a sok-sok tündéri ember és tapsolt, ujjongott, csápolt és bíztatott, hogy csak így tovább. Táncoltam és nem is akárhogy. Úgy éreztem magam, mint egy film főszereplője, a kamera pedig az én szemszögemből mutatta a képet. A másodpercek alatt, tucatnyi nevető ember arca futott végig a belső képernyőmön, miközben a zene és a felém áradó szeretet végig simogatta a lelkemet.

A 20. Sziget Fesztivál életem végéig mélyen fog bennem élni. Mindaz, amit ott átéltem, láttam, éreztem. Fantasztikus volt. Egyik pillanatban még átfagyott kezeimmel igyekeztem a pizzát fogni és enni, míg a másikban már egy negyven év körüli vidám férfi közeledett felém.

-          „Bon appétit!”  - kedvesen franciául „jó étvágyat” kívánt.

Majd tündéri akcentussal kicsit pöszén kérdezte:

-          Mosolyka? – a teljes megdöbbenéstől csak bólogatni tudtam és annyit kibökni, hogy:

-          Yes, I am.

Majd angolul folytatva örvendezett, hogy de jó, hogy lát és érdeklődött, hogy adhat-e egy puszit. Ekkor még mindig nem tértem magamhoz, így csak fülig érő szájjal ismét bólogattam. Megölelgetett, nyomott egy cuppanóst az arcomra és ment tovább.

Nem jutottam szóhoz, de még Barbusomnak is elállt a szava. Nem tudom honnan tudott rólam a francia férfi, nehéz szavakba önteni, hogy mennyire felemelő érzés volt. Majd elgondolkoztam, hogy esetleg valaki fordítja a blogom? :)

Teljesen spontán jött életem első Szigetelése. Anna és Tomi barátaim kaptak VIP belépőket, nekem pedig minden egyes porcikám vágyott arra, hogy velük mehessek. Az pedig, hogy negyvenöt perc leforgása alatt én is karszalag tulajdonos lehettem, életem meséjének következő epizódja volt. Köszönöm Vető Vikinek!

Délután három felé értünk ki pénteken Annával a Szigetre, úgy, hogy még ő sem volt soha kint, pezsgett a vérünk és hajtott a kíváncsiságunk. Néhány órával később pedig már házas voltam és hihetetlenül boldog egy találkozástól, de ne szaladjunk ennyire előre.

Délutánra már hűvös volt, de ez is csak az első vodka-alma elfogyasztásáig volt érdekes. Utána már a hűvössel mit sem foglalkoztam, kiszúrtam a tömegből egy „Béla vagyok és boldog” feliratú pólót, amire nagyon vágytam. Egy könnyed mozdulattal átírni az L betűt N-re, hogy attól a perctől kezdve „Béna vagyok és boldog” szöveggel gurulgassak a nagyvilágban. Ugyan a felsőt nem tudtam lecsalogatni a srácról, de később egy ugyanilyen kitűzővel gazdagított Annus barátnőm. Majd teljes gázzal „futottam” a „Free hug free sex” táblával rohangáló srácok után. A nagy piros postaládának álcázott, valamint hatalmas göndör hajába tűzött kis papírzászlóval sétáló emberkét nem értem utol, de ölelkeztem Mariónak és turbékoló galamboknak öltözött párral is. Imádtam, hogy mindenkin úrrá lett a szabadság és a könnyedség érzése.

A második vodka-almám elfogyasztása után már kellőképp kreatívságom csúcsára értem és a portól belepett fapadlón könnyed driftelgetéssel az Olimpiai ötkarikát rajzoltam ki, miközben az ölemben ülve pörögtem Annussal. Majd derült égből villámcsapásként Tomi barátom kitalálta, hogy a Viasat3 házasságkötő sátrában legyek a felesége. Elmesélte, néhány napja tudta meg, hogy az Apukája a Hajógyári szigeten kérte meg Édesanyja kezét. A pillanat töredéke alatt mondtam igent, hisz imádom, nagy kincs ő az életemben. Majd miután letérdelt elém, én pedig nagy mosollyal az arcomon igent is mondtam, a körülöttünk lévő emberek tapsolni kezdtek. Majd annyira nagy szeretettel ölelt, hogy arra szavakat sem találok. Azt pedig, hogy mit súgott akkor a fülembe az én leendő férjem, most kivételesen megtartom magamnak és örökké őrzöm három k-val… Majd kimondtuk a boldogító igent és ezzel barátságunk még szorosabb lett. Házasságunkban az egyik főszabály: egymást csalni  kötelező...:) 

Majd míg mi fürödtünk a boldogságban Tomival a hvg.hu egyik fotósa Stiller Ákos lencsevégre kapott minket. Azt hiszem, a kép magáért beszél. Imádom ezt a fotót.  

Nem sokkal később a VIP részben kötöttünk ki, ahol elvarázsoltak a különböző színekben pompázó felfüggesztett lampionok és a magával ragadó zene. Valahol éppen félúton lehettem Mesevilág és Álomország határán, mikor egy káprázatosan szép kék szemű férfi köszönt rám.

-          Szia Mosolyka! – újra elakadt a szavam. Magával ragadó mosolya pedig leírhatatlan volt.

Nem jutottam szóhoz. Elmesélte, hogy olvassa a blogom és olyan dolgokat mondott, amitől a fantasztikus estémet még inkább bearanyozta. Ezt ezúton is köszönöm kedves Zoli!

Már estére lehűlt a levegő, de a Vad Fruttik koncertet első sorban állva (ülve…) nem hagyhattam ki, majd egy bohókás képet sem az énekes Likó Marcellal.

Másnapra beborult, újabb fokokkal csökkent a hőmérséklet, de egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy a négy fal között itthon maradjak, így előszedtem a szekrény mélyéből a téli kabátomat, sálamat és szőrős csizmámat. Szegény Édesapám aggódott, hogy vajon mit szívhattam az előző nap, hogy ennyire elszállt az eszem, de egyáltalán nem volt melegem az őrült szerelésemben, sőt!

Úgy tűnt, hogy folyamatosan a tömeggel szemben közlekedem, de mondhatni még élveztem is. Sokkal jobb, mint egy 3D-s Nintendós játék. Törni kell az utat, eljutni A-ból B-be és közben vigyázni, hogy senki lábát ne törjem ripityára, lesni a meglapuló gödröket és fellelni a jó képű férfiakat, akikért plusz pont jár.

Gábor, becenevén Hero személyében pedig egy újabb kinccsel gazdagodtam. Olyan valaki, akit hazahoznál, hogy minden egyes nap mosolyt csaljon az arcodra. Csupaszív emberke, akinek az emberi kapcsolatok sokkal fontosabbak, mint bármilyen látszat.

Szombat estére nincs mit szépíteni jéggé fagytam, már nem éreztem a végtagjaimat a 15 fokban, de ő lelkesen melegítette kezeimet és 1000 fokon égő lelkemet azzal, hogy az élet újra és újra összehoz ilyen emberekkel. Néhány perccel később pedig egy pár kesztyűvel tért hozzám vissza, amit nem tudom honnan varázsolt elő, de imádtam érte.

Összegezve: Sziget Fesztivál nagyon szeretlek!!!

Ma pedig nagy nap van! Reggel kipattant a szemem, teljes az izgalom, és azt hiszem ez szeptember 6-ig biztos így is lesz! Elindult az idei Goldenblog verseny, melyen két éve a hatodik, míg tavaly a harmadik helyen végeztem a Ti támogatásotokkal. Idén pedig annyira nagyon szeretném ha… :)

Aki szívesen voksol rám, ne habozzon, mert a verseny nagyon szoros… :) Ma már voltam 8., 2., és 1. is… :)

Szavazni itt lehet: Goldenblog

Kategória: Életmód blogok

Név: Mosolyka - Kerekesszékkel a világ

Szavazni egyszer lehet ebben a kategóriában és csak meglévő facebook regisztrációval. Voksod akkor érvényes, ha már ezt látod: "Sikeresen szavaztál erre a blogra.”

U.I.: Ha nem jön ki a "szavazok" gombocska bejelentkezés után érdemes egyet frissíteni. Ha elakadtál, sikíts kérlek... :)

Megosztani, lájkolni, buzdítani az ismerősöket nagyon is ér és köszönöm!!! :) Akárhol is végzek, ezt idén együtt megünnepeljük, mit szóltok?:)