"Senki nem kezelt betegként, osztálytárs voltam."

2017. augusztus 30. 14:22 - Mosolyka

Órákon át olvasgattam diákok és tanáraik pályázati munkáit. Ültem az íróasztalomnál és csendben átnéztem, hogy mit terveznek az iskolások tenni azért, hogy élményekkel, játékokon keresztül ismerkedjenek meg fogyatékossággal élő emberekkel. Volt, hogy magamban elmosolyodtam. Elérzékenyültem, sírtam.

Mindig is tudtam, hogy a gyermekekben mekkora szeretet és empátia lakozik. Hogy a jó nevelésnek, egy remek pedagógusnak vagy pozitív környezeti hozzáállásnak köszönhetően hatalmas szeretetgömbbé varázsolódnak. Persze tudnak nagyon gonoszak is lenni, de annak is valahol megvan az oka… Nem gondolom, hogy elfogadható, ha bárkit is csúfolnak, vagy kiközösítenek, csak azért, mert az a valaki egy picit más, vagy nagyobb odafigyelést igényel, nem tud futni, dadogva beszél, vagy séta helyett gurul. Azt viszont gondolom, tudom, tapasztalom, hogy az empátia ott lakozik mindenkiben, csak megfelelő módon és eszközökkel kell a felnövekvő generációból előcsalogatni. Személyes tapasztalatokon keresztül megismerni társainkat, akik környezetünkben a Földön élnek. Azt is tudom, hogy egy vagy több, életre szóló jó élmény megváltoztathatja a diákok hozzáállását, lerombolhatja előítéleteiket a fogyatékossággal élőkkel kapcsolatban. Bár már néhányszor mondtam, de a fogyatékos megnevezés helyett, sokkal kifejezőbb szerintem a Tanító Lélek. Nagyon jó dolognak tartom az egyszeri különleges programokat, ahol a fiatalok – és általuk a szüleik - érzékenyítése a cél, ugyanakkor még eredményesebb a hosszútávú, folyamatos nyitottságra nevelés, vagy inkább példamutatás. Hatalmas szerepük van a szülőkön túl a tanároknak, hogy a sokszínű társadalom felé nyitottságra, elfogadásra neveljék a gyermekeket. Kimagaslóan fontos, hogy mit tanítanak, kommunikálnak diákjaik felé és azok is hasonlóan fontos és jó kezdeményezések, melyeket szervezetek, alapítványok, cégek indítanak hosszabb távon útjukra.

A Szerencsejáték Zrt.-vel első együttműködésünk az “Adj egy ötöst” program keretében kezdődött. Felkértek, hogy legyek szakmai zsűritag a pályázatok elbírálásánál. Az 51 pályaműből több is kimagaslóan közel került a szívemhez. Ezekről inkább a megvalósulásuk után fogok mesélni. Idén sajnos a pályázat meghirdetésekor még nem tudtalak erről a szuper inspirálásról értesíteni Titeket, de mivel hosszútávra terveznek, ezért a következőről tuti adok hírt! A legkiemelkedőbb 10 pályázat egyenként 400.000 Ft nyereményben részesül már idén is, amelyet a nyertes csapat egy közös programra (pl.: osztálykirándulás) költhet.

Az “Adj egy ötöst” program lényege, hogy a felnövekvő generáció személyes találkozáson és élményeken keresztül ismerkedjen meg fogyatékossággal élő emberekkel. Célja, hogy a pályázó személyes élményét a pályázat keretei között megossza másokkal, mint jó példát, jó gyakorlatot. Az ideális programterv ötletes, alacsony költségvetésű, és mindkét fél számára kellemes időtöltést jelent.

Olyan program megvalósítására hívják fel a pályázókat, ahol a jó élmény életre szólóan megváltoztathatja a diákok hozzáállását, lerombolhatja előítéleteiket, melyek helyére az empátia és az odafigyelés léphet. A projekt célja a fiatalok érzékenyítése, hogy majd később, egy sokszínű társadalom nyitott, elfogadó, felelősen gondolkodó és felkészült tagjaivá váljanak.

A programok megvalósítására 2017. május és szeptember között van lehetőség, már néhányuk meg is valósult, az élményeket, beszámolókat csodás fotókkal folyamatosan töltik fel az “Adj egy ötöst” hivatalos Facebook oldalára. Kukkantsátok meg ITT!

Hamarosan sor kerül a zsűrizés következő fordulójára , lesz olyan program, ahova ellátogatok, arról mesélek majd.

A pályázatra jelentkezők tanári felkészítő tréningjén előadásokat tartottam a Salva Vita Alapítvánnyal együtt. Ezen alkalmakkal főként arról meséltem a tanároknak, hogy hogyan éltem meg az iskolás éveket, hogy mennyire nagy szerepe volt tanáraimnak abban, hogy a közösség értékes részének éreztem magam. Visszaemlékeztem, hogy mennyire a megoldás megtalálása volt mindenki részéről a cél, kifogások keresése helyett. Általános fogócska helyett a kerekesszékben gurulva toltak társaim, én meg a kezeimmel próbáltam elérni, akinek a közelébe értünk. Az osztálykirándulásokon számoltak mindig velem is, volt, hogy a szülők lelkesen, kedvesen ölben, vagy a hátukon, felváltva vittek fel a Kékestetőre. Nem maradtam ki a hetesi feladatokból sem. Lassabban, de kimentem jelenteni, letöröltem a táblát. Türelemre, elfogadásra sarkalltam a társaimat, ők meg engem a kitartásra. Senki nem kezelt betegként, osztálytárs voltam. A lány, aki szeplős és sokat mosolyog. Azzal, hogy tőlem is elvárták azokat a dolgokat, mint társaimtól - a kivételezés helyett - az egyik legnagyobb ajándékot adták. Az egyenlőséget!

Boldogság számomra, hogy a zsűrizési feladatokon túl a Szerencsejáték Zrt. felkért a fogyatékosügyek nagyköveti teendőinek elvégzésére. Tetszik, hogy a cég különösen nagy jelentőséget tulajdonít saját társadalmi felelősségének és nagy erővel dolgozik azon, hogy Magyarországon hangsúlyosabb szerepet kapjon saját felelősségünk hangsúlyozása és a társadalmilag fontos ügyek szolgálata. Több mint egy évtizede élen járnak a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásában, és a kezdetektől részesülnek a Fogyatékosság-barát Munkahely elismerésben is. Azon leszek, hogy a náluk, általuk összegyűjtött jó gyakorlatokat megosszam szélesebb körben. Továbbá együttműködő, csatlakozó partnerek megtalálása, akik hozzájuk hasonlóan fontosnak tartják, hogy tegyenek saját lehetőségeikhez mérten a fogyatékosügyért, az érzékenyítésért és a figyelemfelhívásért.