Az gyakran megesik, hogy az emberek egymás lábára lépnek. Az már ritkábban, hogy valaki a sajátjára, de az, hogy átgurulok a nehéz kerekesszékkel a saját lábamon... Nah, azt ne má’! Pedig nem először fordult elő, és gyanítom, hogy nem is utoljára magamat ismerve. Viszont így legalább a szomszéd meghallotta az ordításból, hogy hazaértem. :)
Mostanában sokat gondolkoztam azon, hogyan csalhatnék mosolyt - az íráson kívül-, olyanok arcára is, akikkel nem találkozom nap, mint nap. Ha egy picit is, de örömet csempészni a nehéznek tűnő, sikertelennek látszó hétköznapokba. A Tiedbe és az enyémbe. Nagyra vágyom? Lehet. De ha ölbe tett kézzel nézem vagy olvasom a Tőletek kapott leveleket, hogy depresszióban fuldoklotok, nincs sikerélményetek, közben pedig ezek járnak a fejetekben: „Á, ez úgysem sikerül(ne)”. „Ez nekem nem megy.” „Nincs megoldás…”
Úgy döntöttem megkísérlem, hogy ne csak a saját életemet próbáljam boldogsággal, sikerekkel, könnyedséggel fűszerezni, hanem a Tieteket is.
Általam sorszámozott babszemeket szeretnék Nektek eljutatni országszerte – de akár még külföldre is - postán vagy akár személyesen. Jut eszembe, egy olvasótalálkozóhoz mit szólnátok Budapesten?:)
Gondolom még a sorszámozott babszemeknél egy kicsit leragadtatok. „Hogy miket?!” Az is megfordulhat a fejetekben? „A csaj teljesen megbuggyant?!”
Élénken él az emlékeimben, amikor hat évesen, nehezen, lassan, falnak támaszkodva lépkedtem a konyhai ablakpárkányhoz. Oda, ahol sorakoztak a műanyag kefires dobozok, bennük pedig elültetett kis babszemek. Napról napra boldogsággal töltött el, ahogy láttam fejlődni. Egyre közelebb és közelebb került a nagy nap, hogy egy újabb és újabb termést hozzon. Ettől minden reggelem örömmel indult… Utána iskolába kellett menni, tanulni, akár dolgozatot írni. Most pedig szembenézni akár egy ordibáló főnökkel, betegséggel vagy hitellel.
Lehetnének kicsit újra gyerekek a felnőttek? Szerintem igen. Hozzuk vissza azt az érzést, hogy talán indokolatlannak tűnő apróságoktól felfelé görbül a száj. Fontos, hogy indul reggel a napod.
Ültesd el Te is az álmaidat és engedd kivirágozni. Locsold meg minden reggel. Tedd jól látható helyre. Lássuk mire képesek a kis sorozatszámozott babszemeim. A százból az első három már gazdára talált… :) Ki kéri a negyediket? Írj nekem a mosolyka.f@gmail.com címre és már viszem is, vagy postázom Neked.
Ajándékba szeretném adni ezeket a jelképes „sikerélmény” bogyókat! Jól jöhet a kollégáknak, szülőknek, gyerekeknek. Sőt, még az őrült, zajongó szomszédnak is… :)
Én már a saját babomat elültettem, gyógyulni szeretnék. Egy reggel arra ébredni, hogy az ágyban meg tudok egyedül fordulni és rá tudok mászni a mellettem fekvő férfira.:)
A gyógyulásért mindent megtennék, mert fontos az izomzatom folyamatos fejlesztése, de sajnos sokszor csak a sárga csekkekkel birkózom. :)
Aki tud és úgy érzi, segítsen abban, hogy a babom nagyra nőjön.
K&H bank:
Köszönöm!
Hozleiter Fanny :)
Ha tetszett, amit olvastál lájkolj…
Látogass vissza gyakran...
Csatlakozz Mosolyka – Kerekesszékkel a világ Facebook oldalához…
Osztd meg ismerőseiddel a bejegyzést vagy a www.mosolyka.blog.hu -t
Küldd át a kollégáknak…
Mesélj róla a buszon…
Kommenetelj…
Vagy csak mosolyogj egyet, és legyen szép napot! :)
