Üldögélünk a szobában Kittussal tegnap 2 óra környékén, majd egy kósza ötlet merült fel miszerint ideje lenne bulizni. Rég voltunk már... :) Illetőleg egy bizonyos rég nem látott barátom újra visszajön Magyarországra. :) Ezt ünnepelnünk kell. Készülődésbe, szervezkedésbe kezdtünk. Csak úgy repkedtek a telefonhívások, MSN üzenetek. Krisztiánomat felhívva első mondata úgy hangzott, hogy „megyünk ma bulizni Fancsi?:)” Nos pont ezért hívtam, ezért a válasz egy gyors igen volt. Megbeszéltük, hogy 10 órakor a Nyugatinál találkozunk. Közben készen lett az ebéd. Bár kezdetben ijesztő látvány volt egy kiálló láb a fazékból, de még is nagyon finomra sikeredett az a galamb leves. :) Nem sokat hagytunk… Sorry apu, de túl finomra sikeredett. :D:D Te „hibád”! :P Gyorsan huppanás be a kádba. Fürdés, haj mosás, és ami ilyenkor szokás. :) Közben már teljes maximumon szólt a zene, melegítettünk az estére. :)  Azt hiszem, hogy az öltözködős és sminkelős részt mindenki jobban jár, ha kihagyom… mivel, ha két nő készülődik… annak sosincs jó vége.:)Bár talán még is néhány mondatot megérdemel. Én körömfestés közben magamra locsoltam a lakkot, míg Kittikém  hófehér nadrágjára fekete hamu került. :D:D Majd, hogy még jöjjön valami a konyhában épp leégett az olaj vacsorasütés közben. Majd egymásra néztünk… Ööööö… Neeeeee! A kabátok kint vártak ránk a konyhában. Olaj szag abból aztán nem jön ki… főleg a szövetből. Noh akkor egy gyors akció… amitől az egész szobám a pacsuli szagától bűzlött. Jó kilátások.:) Bár mi még mindig töretlen lelkesedéssel indultunk az éjszakának. :) Kiértünk a buszmegállóba, ahol azért nem mondanám, hogy melegem volt, bár szerencsére hamar és a menetrendszerinti alacsonypadlós járat érkezett, az egyik nagyon kedves vezetővel. Aki örömmel említette, hogy az asszonynak hála, nem vitte cserére (Ikaruszra) a buszt, mivel Ő rátukmált egy jéger alsót és jó vastag zoknikat. Nos mivel a buszon éppen elromlott a fűtés.  Minden szépen és jól alakult, majd megérkeztünk a végállomásra, ahol a 109-es busszal mentünk tovább. Nohh ott akkor, ahogy megláttam az új menetrendet egy „csöppet” felment a pumpám. Se hétvégén és hétköznapokon 7 után nem jár egy darab alacsonypadlós busz sem. Most akkor 7 után és hétvégén maradjanak otthon szépen a fenekükön azok akik nem tudnak csak úgy felrepülni a lépcsökön?????? Ezt el lehet felejteni!!! Kedden és csütörtökön mindig 7 után végzek a masszázzsal, mivel Gergő ekkor ér rá, és ha már valaki segít nekem természetes, hogy én alkalmazkodom. Noh, de könyörgöm, most akkor ezt hagyjam ki, vagy mindig vigyek magammal 4 erős legényt aki segít felszállni???Hívtam én az ügyfélszolgálatot, de hiába… 15 perc után is csak azt hallottam:”Kérjük szíves türelmét, jelenleg minden ügyintézőnk foglalt.”  Megérkezett a busz. Nem lepődtem meg… Sikeresen találtunk pont 4 srácot, aki segített feltenni. Az odáig rendben van, hogy feltesznek,mert mindig megoldom/ megoldjuk, de ez a fel-lepakolászás nem veszélytelen. Noh, de ne is fessük az ördögöt a falra. Egy csöppet szétrázottan, de vidáman megérkeztünk a nyugatihoz. Találkoztunk a többiekkel, majd egy gyors diskurálás után irányba vettük a Moulin rouge szórakozóhelyre.  Nem volt ott lépcső és így könnyen bejutottunk, kimondottan pozitív csalódás volt. Az ott dolgozók nagyon kedvesek voltak. :) Egy észrevétel…:) A mozgáskorlátozott mellékhelységben ( mert képzeljétek van:)) a tükör nagyon fent van. Így nem tudtam belekukkantani, hogy megnézzem zilált frizurám.:P Noh ez a legkevesebb, mert lényeg, hogy bent voltam könnyen, meg különben is a ruhatár környéke tele volt nagy tükrökkel.:) Orbitális nagy buli volt ott, begurultam a tánctérre ahol az első 5 perc után egy kedvesen mosolygó hölgy megszólít és örömmel kérdezi, hogy nem én voltam-e a Marie Claire magazinban?:) De,de és lássátok milyen kicsi a világ… Ő meg a 88.oldalon van.:) Beszéltünk pár szót… a barátai is nagyon kedvesek voltak és drukkolnak. Sőt amit nagyon jó volt hallani, hogy úgy gondolják fain csajszi vagyok.:) Kösziiikeeeee!!!:) A barátnőjének meg utólag is nagyon boldog születésnapot! :) Gyorsan még csináltunk egy parti fotót, hogy elküldhessük a szerkesztőségbe.:) Órákon át csak táncoltunk és táncoltunk, bár egyelőre még csak ülve, de hamarosan a saját a lábaimon. :) 2 környékén elindultunk gyrost enni, majd míg vártunk a srácokra egyszer csak azt hallom, hogy ott egy Fannus!!! :) A belváros közepén összefutottunk Imivel és Jugóval. (Mindkettőjüket imádom, régi barátok.)  Majd mikor már indultunk volna haza feldobták, hogy menjük velük a Cactus juice-ba. Nekem nagyon volt kedvem, így egy gyors buksi összedugás után abba maradtunk, hogy velük megyek, majd hazavisznek, a többiek pedig nálam otthon lesznek, és ott találkozunk. A Cactus bejáratánál egy nagy lépcsősor várt minket, mivel ez egy pincehelyiségben van. Gondoljátok, hogy az én drága barátaimnak problémát jelentett?:) Megfogták a kis bénájukat elektromos kocsistul  négyen, sőt még jött egy ott bulizós srác aki bár elmondta, hogy nem egészen szomjas már, de ígéri vigyázz rám, mint a szeme fényére. :) Tényleg lejutottam, és még egy hajszálam sem görbült.:D Néhány perccel később kezdtek visszaszivárogni az én drága barátaim, hogy még is maradnak velem. :) Majd együtt megyünk inkább haza. :)Imádom Őket!!! :) Ott is nagyon buliztunk, énekeltünk, toboltunk és rengeteget nevettünk! :) A buli végén olyan 5 környékén Demjéntől a szerelemvonat című számnál már vonatoztunk ahol én voltam a masiniszta helyett a „krumpli fejű Gyurka Pista”.:) Fel is jutottam épségben a lépcsőn, majd az éjszakai járathoz igyekeztünk. Srácok feltettek,mert épp érkezett a 950-es ami egy utcával arrébb tesz le onnan ahol lakom. A buszon végig nevettünk. Majd a Határ útnál furcsa mód megállt. Onnantól még 15 megálló, amit lesétálni (legurulni:P) éjszakai hidegben rettentő. A villamosra pedig felszállni…uhh… ekkor egy kedves és igazán nagy fazon srác igyekezett frappáns mondatokkal rávenni a vezetőt, hogy menjen tovább.:P Ez sajnos nem jött össze, majd még egy kedves mosolyú srác lelkesen jött segíteni, hogy megoldjuk a hazajutásomat.:)  Így már újabb két jó emberrel bővült a társaságunk, akik tényleg mindenen átvittek. Megállították az autósokat…Majd… uhh most néven szerettelek volna Titeket nevezni, de a bemutatkozás kimarad.:)  Így „Te” aki esküvőről érkeztél megmentettél minket azzal a sütis dobozzal.:):D Köszönjük! :) Majd az is kiderült, hogy a kedvesen mosolygós sráccal egy helyen buliztunk aznap este (Moulin rouge). Köszönöm a segítséget mindenkinek, nagyon jól éreztem magam az este, hajnal folyamán.  Fél hét környékén végül ágyba is kerültem, majd zárva ezt a remek napot egy óriásit szundítottam. :)