Néhány évvel ezelőtt ezen a napon reggel 06:30-kor megszületett egy Angyalka! Ekkor én még láthatáron sem voltam, de Ő már itt volt a Földön, és sorsszerű volt, hogy egykor egymásra találunk. Ez a mai nap és a bejegyzés is Róla fog szólni… Elsőként egy óriási nagy puszi jár a két Tündéri szülőnek, hogy egy ilyen lányt „alkottak” meg! (Mellékesen jegyezném meg kedves Barbi apuka, tessék visszaszokni a blog olvasásraJ)

     Kezdem ott, ahol összeértek a szálak… 2009.január.7-én kaptam egy emailt:

Elolvastam az egész honlapodat és várom nagyon a folytatást. Ez egy olyan mese, ahol a főhős biztos elnyeri méltó jutalmát, valóra válnak az álmai. Örülök, hogy a könyvírás mellett döntöttél, szólj, ha bármiben segíthetek. Én újságíróként dolgozom, most épp állást keresek, de megpróbálom eljuttatni én is a kollégáknak a történetedet.

Fantasztikus embernek tartalak Téged és a Barátaidat. Ritka az olyan ember, mint Te, aki ennyire nagyon éli az életet és megtalálja az értékeket, szépségeket és folyton mosolyog :). Én hiszek Benned, tudom, hogy még 20 év múlva is olvasni fogom a kalandos kis életed történéseit.

Sokat kaptam Tőled még így ismeretlenül is. Köszönöm.

Puszi, Barbi

   Január 15-én találkoztunk. Sosem felejtem el azt a napot. Egyik buszmegállóban vártam Rá, majd nem is tudva arról, hogy mekkora „ajándékot” kaptam az élettől, pillanatok alatt megszerettem. Egy hosszú séta várt ránk, ami végig beszélgetéssel, nevetéssel telt.  Egyre több közös és már-már „ijesztő” dologra derült fény. Csoda, hogy az elmúlt 20 év alatt még nem találkoztunk, hisz minden nyáron egy helyen nyaraltunk… Néhány méterre voltunk már akkor is egymástól. Attól a naptól kezdve egymás életének a szereplői lettünk. (Abban a bizonyos mesében…J) Néhány nappal később boldogan hívott, hogy megcsináljuk az anyagot, forgatás lesz… Én még elképzelni sem tudtam, hogy ez a leányzó mennyire változtatja meg és forgatja fel az életemet. Ezt csak is jó irányba értendő! Elmondása szerint eldöntötte, hogy segít nekem… Nos 2009.02.02-én megtörtént az amiről csak álmondtam… ölembe hullott annak a lehetősége, hogy megvalósítsam legnagyobb célomat. Segített bekerűlni a Tévé ügyvédjebe, ahol élő adásban ért a meglepetés. Most is írom le a történetet, de talán még mindig nem hiszem el… mehetek Kínába, megcsinálhatom, megmutathatom mire is vagyok képes.  Bár ezt a lehetőséget nagyon sok embernek köszönhetem, de még is a legnagyobb köszönet Neki jár! Hit bennem… és a mai napg hisz!Együtt megjártuk Kínát, ahol Brigussal együtt minden nehéz és egyben boldog pillanatban ott voltak velem. Ha ordítottam a fájdalaomtól, ott voltak és fogták a kezem, mikor az első fejlődéseket vettük észre Ő(k) ott voltak és együtt örültünk! 1 hónap Peking után csak még szorosabb lett a barátságunk. Azóta sem telik el nap úgy, hogy ne beszélnénk, egymásba öntjük az erőt. Fontos vagy…és köszönöm, hogy vagy nekem!!!!

    Nagyon nagyon boldog születésnapot Drága Barátnőm!!!!! JJJ

LEK-LEK!!!