Belegondoltatok már mennyi mindenre „képez ki” mindket az élet? Mennyi olyan dolgot sodor elénk, amire sosem gondoltunk volna. Persze mással előfordúlt már nem egyszer nem kétszer, de nem lehet mindenki „más”… Másra mutat valaki, vagy gondol azok már akár mi is lehetünk. Velünk is megtörténhet bármi. Alapvető sztendert „világ problémáival” kell naponta szembenéznünk. Mint már többször mondtam/írtam a probléma fogalma is relatív. Ez nem is baj! Több milióan küzdünk problémás hozzátartozókkal. Sajnos azt kell mondjam, hogy mindenkinek a környezetében van ilyen… még ha egy kicsit jobban is körbe kell nézni. Gondolok itt… a függőségi problémákra. Például alkohol. Tudtátok, hogy magyarország a 8. helyen áll a statisztika szerint? Ehhez majdnem, hogy minden esetben a depresszió és a személyiség módosulás párosúl. Még is hogyan lehet egy olyan emberen segíteni aki nem akarja? Nem foghatom meg és tehetem be egy táskába, hogy akkor most orvoshoz megyünk… sosem lehet tudni, hogy ezek az emberek mit fognak a következő percben produkálni. Minimális szikráját annak, aki volt valaha látod még benne, de közben a hangsúlyosabb énje az már nem Ő. Még, ha olykor fájdalmas dolgokat kell hozzávágni az illetöhöz…kénytelenek vagyunk, hisz ki kell zökkenteni az elborúlt világából. Legjobb lenne, mint ahogy a kisgyerekekt szokták mikor hisztizik, bedugni ruhástúl a hideg zuhany alá… drasztikusnak tűnik, csak úgy mint a fájdalmas mondtatok kimondása, de kell. Ilyenkor nekünk kell józanúl gondolkodnunk és támogatni a másikat. Ez minket is megvisel, kiképez. Ez is egy feladat, amit elénk rak az élet.

    Nos most, hogy kifilozofáltam magam egy picit… lássuk az aktualitásokat. Kedden Nagymamám megmentett az esőtől, amiért utólag is nagy köszönet ismét. Masszázsra indúltam Gerőhöz, de az eső csak nem akart elállni. Kittus volt a navigátor, hisz én még a kocsiból sem látok ki.:) Itthon betettek a kocsiba,ott meg Gergő ki vett és így nem is áztam el és még órákat sem kellett utaznom, hogy kellőképp átfaggyak. J Bár a két hetes betegség alatt valamivel gyengébb lettem, de még is elégedett volt Gergő is és Mester a fejlődésekkel. Sokkal könnyebben húzom fel hashoz a lábam, mint eddig, a karom és a szorításom jóval erőteljesebb. J Jó,jó jogos a kérdés, hogy mikor fogok táncolni már..? Azt viszont mindenki elisismerheti, hogy arra felé haladok. :D Még egy kis türelmet. J Hamarosan töltök fel járógépes képeket! J