Ma is egy igazán szép napot tudhatok magam mögött. Ha megkérdeznétek miért, annyi lenne rá a válaszom, hogy csodás emberek vesznek körül. Vannak nagyon fontos személyek az életemben, és még ha nem is tudok velük minden nap találkozni, a tudat, hogy léteznek, a fellegekbe repít.  
Barátok. Egy aprócska szó, de a lehető legtöbbet jelenti számomra. Nélkülük sokszor elveszett lennék. Ha kell, támogatnak, ha kell, együtt nevetünk saját hibáinkon, ha fáj valami, fogják a kezem, és az örömökben is osztoznak. Bár az életem nehéz és a betegség sem az, ami nélkül ne tudnék élni, mégis kijelenthetem, hogy boldog vagyok. Boldog vagyok, mert hiszek az álmaimban és egyre közelebb érzem magam a megoldásokhoz. Erőt érzek, hogy végigcsináljam azt a küzdelmet, amibe néhány éve kezdtem és ahhoz is, hogy másokba is erőt öntsek, hogy együtt megmutassuk a világnak, hogy nem kell megriadni az akadályoktól.

   Sokáig nehezen fogadtam el a helyzetemet. A gondolataimban mindig is járóként voltam. Azzal, hogy nem drámaian kezelem a saját életemet, megmentem magam a sajnálattól. Nem kérek belőle. Sokszor találkozom ugyanis olyan emberekkel, akiknél így is jobban ki tudom használni az élet adta lehetőségeket, hogy vannak fizikai korlátaim. Folyamatosan célokat tűzök ki magam elé, melyek megvalósítása örömmel tölt el. Nem azon gondolkozom, hogy miért pont én. Szeretem az életemet, örülök, hogy tudom értékelni a szépet és a jót. És a legfontosobb talán az, hogy én észre is veszem. Te látod? Ha nem, megmutatom.:)

   Szeretném képviselni azt, hogy igenis meg lehet valósítani az álmainkat, ha igazán akarjuk. A Begurulunkon keresztül képletesen megfogni sokak kezét és megmutatni az irányt, lélekben támogatni és bíztatni, hogy képesek vagyunk rá. Minden bennünk rejlik, csak ki kell hozni. Belőlem a barátok hozták ki. Hittek bennem és a mai napig hisznek. Nem kételkednek abban, hogy egyszer együtt fogunk táncolni, legyen az egy asztal tetején vagy a parkett közepén. Fogják a kezem és, ha kell tartanak, támogatnak és bíztatnak. Ha „elesek” felsegítenek sőt, ha kell egész nap „piszkálnak” csak hogy megmutassák nekem, hogy képes vagyok megemelni a karom, még ha nem is az első próbálkozásnál, de meg tudom csinálni. Megmutatták és már hiszek magamban, hiszek az erőben, ami bennem van. Minden egyes nehézség után, még ha egyelőre képletesen is, de felállok.