2006-ban volt a szalagavatóm, de pontosan úgy emlékszem minden pillanatára, mintha csak ma lett volna. Sosem felejtem el azt a csodás estét. Egy keringő erejéig, „hercegnővé” válni, egy lélegzetelállító fehér ruhában táncolni, ez volt az én egyik álmom. Besétálok egy mesébe, ahol minden csodaszép és csak táncolok. Több napon keresztül csak elképzeltem mennyire szép lenne. Egyáltalán nem tudtam akkoriban még elképzelni, hogy kerekesszékkel ezt is meg lehet csinálni. Saját magamat nevettem ki, mikor a gondolataimban azt láttam, hogy kerekesszékkel ide-oda gurulgatva táncolni próbálok több száz ember előtt.
Még érettségi előtt Brigussal és Robival hazafelé villamosoztunk, miközben én végig áradoztam Nekik, hogy mennyire jó lenne, ha… 
Néhány perc múlva csak annyit kérdeztek:Ha igazán szeretnéd, miért nem táncolsz? Elgondolkoztam… Rögtön a kifogásokat kerestem. Nincs kivel táncoljak. Ki csinálná ezt végig velem? Robi az unokatesóm habozás nélkül csak annyit mondott, ha szeretnéd, én nagyon szívesen táncolok veled, bár tény, hogy még akkor Ő sem tudta hogyan, csak annyit mondott: Megoldjuk!
Mindenki nyitott volt az én „őrült” ötletemre, majd elkezdtünk próbákra járni. A táncoktatónk egy csodás koreográfiával lepett meg minket. A hétvégéken külön bementünk a suli tornatermébe gyakorolni.
Elérkezett a várva várt este. Az egész család, a barátok izgatottan várták, hogy a két unokatesó hogy mutat majd együtt a parketten. Rajtam a gyönyörű hófehér ruha, csodásan érztem magam, és titkolni felesleges is lenne, hogy az izgalomtól a szívem a torkomban dobogott. Megszólalt a zenénk, majd elindultam kifelé, és mindenki rám figyelt. Ekkor minden izgalmam eltűnt és táncolni kezdtem. Néhány másodperccel később Robi egy fehér rózsával meghajolt előttem és kézencsókolt, ekkor óriási tapsvihar tört ki a teremben, amitől még inkább a fellegekben éreztem magam. Megérkezett a másik páros is, akikkel felváltva kerültünk a középpontba. Mindez három perc volt talán, de életem egyik legszebb három perce.  

Boldog voltam, hisz valóban „betáncoltam” az én kis megálmodott mesémbe és ennek minden percét élveztem. Köszönöm Robi!

A könyvem írásához néhány ismerősömet megkértem, ha van kedve, osszon meg velem egy emlékezetes történetet ami eszébe jut rólam.

Baldavári Judit erre így emlékszik :

„Bennem van egy nagyon maradandó emlék rólad!!!Amire ha visszagondolok a hideg futkos a hátamon és ezt jó értelemben értem !!!Ez a Hunyadis szalagavatótok amin ott voltam. Soha nem felejtem el a táncotokat a pároddal a keringőben!!! Gyönyörűek voltatok és nagyon meghatóak(könnyeket csaltatok a szemembe, de szerintem a többi 600-800 nézőnek is! 
Olyan alázatot éreztem benned is és a párodban is a zene illetve a tánc iránt,hogy meg is feledkeztem róla,hogy székben vagy!!! 
Csak gratulálni tudok!!!”