„A járművet mozgásban korlátozott személy használja!”

Hallatszik olykor a buszon, villamoson. Én meg liluló fejjel, de mégis mosolyra hajló szájjal ezt gondolom:

„Ha mondjuk, felszáll egy szemüveges, vagy egy szőke, barna, esetleg pánk frizurás emberke, arra miért nem hívják fel a figyelmet? Értem én, hogy segíteni akarnak, figyelmeztetni a tömeget, de halóóóó, én nem szeretném! Vagy ezzel csak én vagyok így? Elég feltűnő vagyok így is, egy négykerekű járgánnyal a fenekem alatt.”

Néha olyan érzés, minta egy hatalmas pattanással az orrom hegyén begurulnék egy terembe, ahol azonnal szirénázás után felhívnák az emberek figyelmét arra, amit akkor örülnék, ha senki nem venne észre.

„Figyelem! Figyelem! Az épp beguruló hölgy orrán egy hatalmas bibircsók található, ha esetleg nem vették volna észre. Ne felejtsék el jól megnézni!”

Számomra olykor ilyen érzést vált ki, máskor pedig viccesen kezelem.

„ Jó, jó, köszönöm! A tapsot kérem hagyják, nagyon kedvesek, hogy mind engem bámulnak! Önök látnak itt mozgássérültet?! Én nem találom!”

Mosolyban gazdag hetet Nektek! J

Fotó: Kovács Barbara

Ha tetszett, amit olvastál lájkolj…

Látogass vissza gyakran...

Csatlakozz Mosolyka – Kerekesszékkel a világ Facebook oldalához…

Osztd meg ismerőseiddel a bejegyzést vagy a www.mosolyka.blog.hu -t 

Küldd át a kollégáknak…

Mesélj róla a buszon…

Kommenetelj…

Vagy csak mosolyogj egyet, és legyen szép napot! :)