Dart Veder magyar hangja simán lehettem volna az elmúlt napokban. Ledöntöttek a kerekeimről a bacik, de örömmel jelentem már kikászálódtam az ágyból. Hétfőn a pörgős szülinapozások után – gondoltam én – megkezdem jól megérdemelt szabadságomat. Valójában meg kockásra köhögtem az hasamat. Liter számra töltöttem magamba a forró citromos teát és kapdostam be a lórúgásnyi antibiotikumot. Pirosra trombitáltam a nózim és többet aludtam, mint azt bárki is gondolná. Ennyit a mozgalmasra tervezett szabimról. Noh, de nincs panasz, mert az ezelőtti napok kellőképpen fülig érő szájjal teltek.

Betöltöttem a 23-at! Izomsorvadás ide vagy oda, itt vagyok, élek és megyek előre. Lesz itt még dupla ennyi év is!

A péntekre tervezett Morrison’s Ligetes szülinapi bulim igazán jól sikerült. Nem finomkodtam. Na jó, ami a lábakat illeti igyekeztem nem átgázolni senkin. Akin sikerült, annak utólag is hatalmas sorry! Elektromos kerekesszékemmel begurultam a táncparkettre, ahol egy könnyed mozdulattal bekapcsoltam az elakadásjelzőmet a hangulat kedvéért, és így még az is látható volt, hogy nem egy fotelben ülök kényelmesen. Nem utolsó sorban pedig imádom az emberek mosolyát, mikor ráeszmélnek, hogy mivel is állnak szemben. Ezzel az aprósággal már azonnal át is hidalva az a kis szakadék, ami néhány ember és a fogyik között van. Nem szükséges senkit győzködnöm, hogy sajnálatnak helye nincs, és köszönöm szépen nagyon vígan élünk mi az öniróniámmal együtt.  

Sorban láttam meg barátokat, ismerősöket, akikhez csak úgy rohantam, hogy össze meg vissza puszilgassam őket. Élveztem, hogy én irányítottam, hova és mikor megyek, nem pedig mindig kérnem kellett, hogy ide vagy oda toljanak. Pörögtem, szlalomoztam és még csápoltam is. Várkonyi Attilám (Dj Dominque) nyakába is majdhogynem beleugrottam, mikor csak megláttam. Sőt, a táncversenyt sem hagyhattuk ki Barbussal. Így megint csak színpadon kötöttünk ki, gazdagodva egy üveg finom pezsgővel. Tapsvihar és éljenzés kísért minket. Ismét teljes extázisba estem. Imádtam az egész estét. Volt „Happy birthday” zene és rengeteg számomra ismeretlen emberektől köszöntés, puszi. Bár nagyon fáradt voltam, de még is esélytelen volt levakarnom magamról a boldogságot.

Az bulik alkalmával sem a szórakozóhely legeldugottabb zugában összekuporodva csücsülök, hanem könnyedén száguldozom az emberek között, szóba elegyedem és bátran teszem, amihez kedvem van. Bár egy székben ülök, nekem olyan mintha én is két lábon járva riszálnám a kis fenekem, ahogy a többi hölgyemény teszi azt. A buli további részeiről meséljen a kis videó összeállítás képekből a bejegyzés végén.

A szülinapomon, 17-én csoda napra ébredtem. Minden évben ezen a napon valami másféle boldogság kerít hatalmába, mint azt évközben bármikor is. Ez most is így történt. Folyamatosan csörgött a telefonom, érkeztek az üzenetek, így megint csak az utolsó pillanatban kaptam magamra a ruháimat és rohantam dolgozni, hogy el ne késsek. Nagy meglepetéssel vártak már a drága munkatársaim. Ahogy begurultam az ajtón millió puszi, egy kedves vers Petitől és sok-sok ölelés várt. Zitus pedig direkt egy kinyomtatott szöveggel várt, ami a tízmilliószoros napról szólt. Ebben az évben is négyszer volt, s az utolsó pedig pont az én születésnapomra esett. Így aztán tízmilliószorosan boldog voltam, pedig még nem is tudtam, hogy néhány órával később mi vár rám a konyhában.

Sárga csokigolyókból kirakott mosolygós fej a tortán, mellette hasonlóképp smiles gumicukor halom. Rengeteg lufi és éneklés, amivel megleptek. Egyszerűen csak fülig ért a szám. Imádtam! Köszönöm!

Hamarosan jelentkezem a folytatással, csak most hív a pihe puha ágyam, és a gyógyító forró italpor. Hmm… fincsi! :)

Ha tetszett, amit olvastál lájkolj…

Látogass vissza gyakran...

Csatlakozz Mosolyka – Kerekesszékkel a világ Facebook oldalához…

Osztd meg ismerőseiddel a bejegyzést vagy a www.mosolyka.blog.hu -t 

Küldd át a kollégáknak…

Mesélj róla a buszon…

Kommenetelj…

Vagy csak mosolyogj egyet, és legyen szép napot! :)