Tegnap este egy kád meleg vízben, percekig mozdulatlanul ültem összekuporodva. Végiggondoltam az elmúlt egy hónapot. A zuhanásaimat és a szárnyalásaimat is. Átadtam magam a fájdalom és a felemelő, csodás érzéseknek. Hullámzott a lelkem, feltörtek az érzelmek belőlem, amit az elmúlt hetekben nem tudtam rendesen feldolgozni. Nem volt időm. Egyik impulzus ért a másik után. A rengeteg bögre rendelés, millió üzenet,  a Frizbis riport utáni visszajelzések, történetek, felajánlások, majd mélyen belém nyilalt az a félelem, amivel az utóbbi napokban többször találkoztam. Nem kapok levegőt! Majd a kórház emlékezetes szaga, az ott töltött napok. Nem engedtem ki a könnyeimet rendesen mostanában, tartottam magam, ahogy bírtam, de ott a víz csobogás társaságában eljött az ideje, hogy kiadjak magamból mindent és erősre sírjam magam… Vegyek egy nagy levegőt és küzdjek tovább a holnapért.

Felfoghatatlan, hogy mennyien fogtatok össze értem a Frizbi riport után, amiért nem tudok elég hálás lenni. Tudom, hogy hihetetlen, de még mindig nem jutottam minden üzenet végére, ezért kérlek, legyetek türelemmel, nagyon igyekszem válaszolni. Festeni a bögréket és gyógyulni hamar, mert nagyon szeretnék veletek találkozni és jól megölelgetni.