Azt mondták lehetetlen! Nem fogadtam el és küzdeni kezdtem… hmm még, hogy nincs esély rá… én ma megpróbáltam… és 15 év után újra a két lábamon álltam!!! Igen, örömmel jelenthetem, egy újabb „lépést” tettem a tánc felé. J J J Járógép próbálgatás, állítgatás után… járókeretbe kapaszkodva (bíztosítékként a karomnál fogva) hozzávetőlegesen negyed órán keresztűl álltam. Mennyit vártam erre a percre… és itt van, ma átéltem, azt amiben sokan nem hittek… viszont azok akik hittek abban, hogy ide is eljutok azok akiknek óriási nagy köszönet jár! Itt még nem állok meg, szépen fokozatosan a negyed órából, fél óra, majd egy óra lesz… küzdök tovább!!!Ez ma számomra egy csodás élmény volt! Az eddig megszokott „ülő fókuszt” most felváltotta az „álló fókusz”. :D:D Rég láttam ebből a szögből a világot. :D:D:D:D