Ma van Nikkancsom 21. születésnapja, amit tegnap egy hatalmas ünnepléssel pecsételtünk meg. Néhány napja már dolgoztam a meglepetésén, ami végül annyira jól sikerült, hogy a „legjobb ajándék” címet érdemelte ki Tőle. Egy zenés videó, ami évekkel visszamenőileg készült fotókkal van telis tele. Mikor beállítottam a gép elé, már-már sejtette, hogy mi lesz az ajándék. Csak úgy ugrált örömében, hogy ilyenre vágyott már mióta. Apró ajándék, de még is óriási sikert aratott. J Nálunk volt este a találkozó, ami igazi „csajosra” sikeredett. 5-en lányok készülődés közben az esti buliba… Hmm, eltudjátok képzelni mi volt itt?:) Azok a tipikus mondatok nem hiányozhattak, amiket szerintem senkinek nem kell bemutatni. J Vagy talán még is? J „ Uh, jó a sminkem? – Biztos jó ez a ruha, ne vegyem át inkább a másikat?  ecetera, ecetera… J  11-re rendeltünk taxit, hogy elvigyen minket a Hajógyári szigethez. Függetlenül attól, hogy mind a 4-en kis „pipergőc” igazán csinos kis leányzók voltak, nem az a „kivűl szép, belül semmi” típusok, aminek én igazán örültem. Bepakolták a kis „bénájukat” a kocsiba, és itt kezdődik egy kis csavar… J A csini ruha mellé egyelőre edző cipőt húztak, hogy biztonságosan tudjanak emelgetni, majd a későbbiek folyamán gyorsan átveszik. J Nem Édesek? J  Megérkeztünk, majd a biztonsági őrök segítségét igénybe véve, feljutottunk a lépcsőkön s végül be a szórakozóhelyre. Ott már várt minket Krisztiánom. A sok meglepődött arcon kimondottam szeretem. J „ 4 keréken táncikálsz itt?” J 

 A tömegből egy ragyogó mosoly tűnt fel, aminek a gazdája egy helyes srác volt. Akárhányszor elment mellettünk, egymásra mosolyogtunk. Imádom a kilométerekről csillogó mosolyt. Öröm ránézni. J A tánctér felett egy erkély volt, ahonnan derült égből landolt az ölemben egy gyertyatartó. Néhány centivel arrébb szándékozik lehuppanni, akkor én most egy jó nagy dudorról számolnék be a fejemen, aminek hála sok-sok kis csillagocska repkedne még mindig a fejem felett, amihez némi fejfájás is társulna.  J E helyett rengeteg ölembe huppanni szándékozó személyről tudnék mesélni, akik tán a „kis” mennyiségű alkohol elfogyasztás után úgy gondolták kitúrnak a helyemről. J A társaságunk egy kört alkotva körülöttem igyekeztek „védőburkot” alkotni a lábuk elé nem néző emberek ellen. J Bár, ha úgy vesszük tényleg nem egy megszokott látvány a tánctér közepén egy kis guruló járgány. J Álló szemmagasságból egy „lyukat” látnak az emberek, ahol úgy gondolják (jogosan:P), hogy ott majd Ők elférnek. Tévedés, belém botlanak. J Természetesen ezen nem kezdek el dühöngeni, hisz magam mentem az „oroszlánbarlangba” J Viszont szoktatom Őket, hogy igen is nem otthon ülünk, mi is éljük az  életünket. J Nekünk a lelkünk táncol! Mikor kellőképp kifulladásig ünnepeltük Nikkancsunkat, elindultunk a ruhatár felé. Másodperc alatt feltűnt az a szemet gyönyörködtető mosoly, akinek a gazdája előttem állt. Csak annyit kértem, hogy sose hagyja abba, mert ez igazán jól áll neki. Erre egy nagy adaggal kaptam „útravalónak” a mosolyából, majd egy finom karsimogatással elköszöntünk egymástól. Hajnali 4-re hazaértünk, most pedig még kihasználom a vasárnap adta lehetőségeket.