Átlagosnak és olykor monotonnak tűnnek a hétköznapjaim, de mikor a nap végén egy összegző sóhaj mellett végig fut, az agyamon a napi események sorozata rájövök, hogy ma is egy jó „filmet rendeztem”. J  Olykor teli akcióval, mint például múltkori masszázsról a hazavezető utunk Kittussal. Kifutottam a kerekesszékeseknek az utazási idejéből, mivel 7 után már nem jár a számomra hazajutást segítő alacsonypadlós járat, így a hidegre és a végig dolgozott nap tekintetére elcsábultam egy taxizásra. Nem mintha nap, mint nap megengedhetném, de egyszer kétszer belefér. Megér annyit, hogy ne fagyoskodjak, és hamar pihenni tudjak.  Direkt kihangsúlyozva, hogy nem összecsukható a járgányom taxit rendeltünk. Egy igazán lelkes vezetőt fogtunk ki, aki a 20 perces próbálkozás után elismerte, hogy valóban nem fér be a kocsijába a szekerem. Majd készségesen hívott egy másik illetőt, aki már nagyobb csomag terű autóval száguldozott. Ekkor óriási sikítozás közepette Kitti a tudtomra adta, hogy bent vaaaan véééégreee! J Majd Fannust is átpakolta az egyik kocsiból a másikba. Már útban haza… rájövünk, hogy ennél a társaságnál nem lehet bankkártyával fizetni… J Újabb kör egy automata bekebelezése érdekében, ami persze, hogy épp akkor és nekünk lesz technikai hibás. J Már meg sem lepődtünk. J  Noh és még sorolhatnám…

     Lássuk be a hétköznapjaink is unalmasak lennének a fennakadások nélkül! J