Az elmúlt napokban nagyon sok levelet kaptam, amiért óriási köszönet Nektek! Igyekszem mindenkinek válaszolni, kis türelmet kérek azoktól, akinek még nem érkezett üzenet a postafiókjába tőlem. Annyira kedves sorokat kaptam, hogy sokszor csak nagy mosollyal az arcomon ültem. Máskor megkönnyeztem, mert fantasztikus történeteket, régmúlt emlékeket idéztetek fel. Egy Nagymama levelénél pedig teljesen kirázott a hideg... Unokaöccsénél szintén izomsorvadást állapítottak meg az orvosok, hét éves korában meghalt az anyukája, majd tíz évesen kerekesszékbe került. Ma viszont közel ötven éves, nagyon jól érzi magát, megnősült, és van egy csodálatos szép, nagy fia. Az email elolvasása után még inkább azt éreztem, hogy nincs lehetetlen! Bár eddig is tudtam azt, hogy az esély meg van arra, hogy valaha én is halljam az én kis csöppségem szájából: "Anya, anya" Még is ilyen történeteket olvasva elönt a forróság és az a bizonyos boldogság...
