Az elmúlt napokat nehéz szavakba öntenem. Azokat a pillanatokat, amikor egy papír-írószer boltban fizetés helyett váratlanul puszit kapok a tulajtól vagy mikor egy édesanya eljön hozzám csak azért, hogy átvegye tőlem a 4. sorszámú babszemet… A számtalan üzenetet és amikor „véletlen” a teázásom közepette a háttérben a Kék Bab zenekar kezd el hangolni.

Lehet, hogy teljesen megbolondultam, agyamra ment a Love story helyett a Bab story, de néhány napja a fellegekben járok. Az emberi történetektől, a csodáktól, a „véletlenektől”, amik bearanyozták a napjaimat.

Őszintén megmondom, hogy félve tettem közzé a sorszámozott bab történetét kedden. Számtalanszor elgondolkoztunk Barbusommal, hogy vajon rajtunk kívül érteni fogja-e bárki az üzenetét, vagy elvisznek minket az elmegyógyintézetbe. Ha a jövőben mégis sor kerülne erre, akkor kérlek egy helyre Barbussal! :)

Aztán megnyomtam a megosztás gombot és néhány perccel később megtörtént a csoda…

„Drága Fanny!!! Mosolyogtam!!! Pedig tényleg nehéz mostanában. Fantasztikus ötlet, így kérlek szépen, szeretnék jelentkezni a BAB-ért. Így, nagy betűvel. Elültetem, kiteszem a konyha ablakba és minden reggel, ahogy félkómásan bekapcsolom a kávéfőzőt, rád fogok gondolni, arra, amit szeretnénk mindannyian, a vágyainkra…”

 Aztán még egy…

„Szívemhez találtak szívből jövő soraid és szándékod! Ha még nincs
gazdája, akkor én szívesen nevelném fel a 4. számú babszemet, de ha az
ötödik, vagy a sokadik jut, én azt sem bánom.
Ígérem szerető nevelő anyja leszek!”

 és…

„Úgy döntöttem, szeretnék én is egy sorszámozott babocskát, hogy ha ránézek, minden nap eszembe jusson, mennyi  mindenem van, és örüljek neki.. .Majd küldök róla képet, hogyan nő!”

 és …

 „Olvastam, hogy babot osztogatsz, kérhetek én is egyet?:)Beiratkoztam a főiskolára, a te hatásodra. Igaz ott toporogtam 20 percet és magamban beszéltem, aki arra  járt tutti hülyének nézet. :D De nekem is jár egy esély nem?:) Már korában is be akartam iratkozni, de nem volt bátorságom, gondoltam mit keresnék én ott. Nem nekem való, aztán olvasni kezdtem a blogot, és rá jöttem, én is meg tudom csinálni. Mikor végzek várlak a diploma osztómra!”

 és…

„Várom, elültetem, babusgatom, nevelgetem, lefotózom, megmutatom.A kamrából már behoztam a virágföldes zsákot, hogy szobahőmérsékletű legyen...Nagy ölelések”

 na jó, még egy…

„…de próbálom nem feladni, és nagy segítségemre lenne a babod :). Egy kis reménysugár a mindennapokhoz….”

A bejegyzésem után egy nappal már vártam is Zitát, hogy eljöjjön a 4. sorszámú babszemért. Lelkes blogolvasóm, édesanya és igazi nő! Szerdán találkoztam vele először, de garantáltan nem utoljára. Bearanyozta az estémet. Itt ült a kék kanapémon, majd búcsúzáskor ezt mondta:

"Az egész hetem csodás lesz most már, hogy találkoztunk... a babról pedig küldök képeket! :)"

Azt is el kell, hogy meséljem Nektek, hogy amikor begurultam a papír-írószer boltba, hogy lelamináltassam a kísérő lapokat a babokhoz, elmondtam néhány szóban, hogy mit is szeretnék, majd rápillantott a tulaj a címre. Felnézett rám, majd vissza…

- Sorszámozott bab?!

- Igen! - feleltem mosolyogva, majd hozzátettem: Olvasd el, ott a története.

Tíz perce eltűnt hátul, majd mikor visszatért egy hatalmas puszit kaptam a homlokomra. Aztán mentünk a pénztárhoz elszámolni. Elfordult, és két ragaszható pici katicát tett a kerekesszékem irányítójához. Majd hozzátette:

- Ennek nincs ára, ez felbecsülhetetlen.

- De én szeretnék fizetni!

- Nem! Lesz még szükségem rád, mikor szomorú leszek…

Ma ismét csodás levelekre ébredtem, amiket nagyon, nagyon köszönök Nektek! A babszemek úton vannak Hozzátok, nekem pedig fülig ér a szám.

 

 

 

 

Kora délután egy hangulatos kis pizzériában pedig Katinak és tündéri fiának, Attilának adtam egy babszemet, akik szintén lelkes olvasóim. A kis manó pedig vígan játszott és üldögélt az ölemben. Imádtam! Majd miután elmentek, feltette az i-re a pontot, hogy míg én iszogattam a teámat Annus barátnőmmel, addig a háttérben pakolászó zenekar kitette a molinójukat…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Ki kér még? :)