Minden évben eddig ráhangolódtam időben a karácsonyra, most viszont ez kimaradt. Tény az is, hogy idén a költségvetés szűkebbre sikeredett, mint eddig bármikor így az ajándékok vásárlása, csomagolása is kimaradt, ami azért valjuk be kellőképp csinál hangulatot.  Bár félreértés ne essék nem panaszkodom, hisz ebben az évben „betehettem” a fa alá életem egyik legjobb ajándékát! Sikerült felállnom! :D Illetve találtam munkát is magamnak! :D:D Valamit karácsony estéjén, mikor halászlevet ettem, apu meggyújtotta azt a kis házikó mécsest, amit régen anyu is mindig. Szembe volt velem… és egyből nyugalom és szeretet költözött a szívembe, tudtam, hogy ott van velem és ez mindennél többet jelentett. Rengeteg szép karácsony emlék jutott eszembe, mikor még együtt volt a család. Ezekeből töltödőm újra és újra. Nem attól igazán szép egy ünnep, jelen esetben a karácsony, hogy mennyi, és mekkora csomag van a fa alatt! Ez sosem szabad megengedni magunknak, hogy mérce legyen!

   Holnap reggel 5:45-kor kelek, mert egy órával később már a buszon kell, hogy üljek, ha beszeretnék érni az új munkahelyemre. :D Nagyon örülök neki, hogy van és nem is akármilyen. :D Erről hamarosan mesélek Nektek ígérem, most viszont megyek aludni, mert hosszú lesz a holnap. :D

 Azt mondták lehetetlen! Nem fogadtam el és küzdeni kezdtem… hmm még, hogy nincs esély rá… én ma megpróbáltam… és 15 év után újra a két lábamon álltam!!! Igen, örömmel jelenthetem, egy újabb „lépést” tettem a tánc felé. J J J Járógép próbálgatás, állítgatás után… járókeretbe kapaszkodva (bíztosítékként a karomnál fogva) hozzávetőlegesen negyed órán keresztűl álltam. Mennyit vártam erre a percre… és itt van, ma átéltem, azt amiben sokan nem hittek… viszont azok akik hittek abban, hogy ide is eljutok azok akiknek óriási nagy köszönet jár! Itt még nem állok meg, szépen fokozatosan a negyed órából, fél óra, majd egy óra lesz… küzdök tovább!!!Ez ma számomra egy csodás élmény volt! Az eddig megszokott „ülő fókuszt” most felváltotta az „álló fókusz”. :D:D Rég láttam ebből a szögből a világot. :D:D:D:D

    Belegondoltatok már mennyi mindenre „képez ki” mindket az élet? Mennyi olyan dolgot sodor elénk, amire sosem gondoltunk volna. Persze mással előfordúlt már nem egyszer nem kétszer, de nem lehet mindenki „más”… Másra mutat valaki, vagy gondol azok már akár mi is lehetünk. Velünk is megtörténhet bármi. Alapvető sztendert „világ problémáival” kell naponta szembenéznünk. Mint már többször mondtam/írtam a probléma fogalma is relatív. Ez nem is baj! Több milióan küzdünk problémás hozzátartozókkal. Sajnos azt kell mondjam, hogy mindenkinek a környezetében van ilyen… még ha egy kicsit jobban is körbe kell nézni. Gondolok itt… a függőségi problémákra. Például alkohol. Tudtátok, hogy magyarország a 8. helyen áll a statisztika szerint? Ehhez majdnem, hogy minden esetben a depresszió és a személyiség módosulás párosúl. Még is hogyan lehet egy olyan emberen segíteni aki nem akarja? Nem foghatom meg és tehetem be egy táskába, hogy akkor most orvoshoz megyünk… sosem lehet tudni, hogy ezek az emberek mit fognak a következő percben produkálni. Minimális szikráját annak, aki volt valaha látod még benne, de közben a hangsúlyosabb énje az már nem Ő. Még, ha olykor fájdalmas dolgokat kell hozzávágni az illetöhöz…kénytelenek vagyunk, hisz ki kell zökkenteni az elborúlt világából. Legjobb lenne, mint ahogy a kisgyerekekt szokták mikor hisztizik, bedugni ruhástúl a hideg zuhany alá… drasztikusnak tűnik, csak úgy mint a fájdalmas mondtatok kimondása, de kell. Ilyenkor nekünk kell józanúl gondolkodnunk és támogatni a másikat. Ez minket is megvisel, kiképez. Ez is egy feladat, amit elénk rak az élet.

    Nos most, hogy kifilozofáltam magam egy picit… lássuk az aktualitásokat. Kedden Nagymamám megmentett az esőtől, amiért utólag is nagy köszönet ismét. Masszázsra indúltam Gerőhöz, de az eső csak nem akart elállni. Kittus volt a navigátor, hisz én még a kocsiból sem látok ki.:) Itthon betettek a kocsiba,ott meg Gergő ki vett és így nem is áztam el és még órákat sem kellett utaznom, hogy kellőképp átfaggyak. J Bár a két hetes betegség alatt valamivel gyengébb lettem, de még is elégedett volt Gergő is és Mester a fejlődésekkel. Sokkal könnyebben húzom fel hashoz a lábam, mint eddig, a karom és a szorításom jóval erőteljesebb. J Jó,jó jogos a kérdés, hogy mikor fogok táncolni már..? Azt viszont mindenki elisismerheti, hogy arra felé haladok. :D Még egy kis türelmet. J Hamarosan töltök fel járógépes képeket! J

 Néhány évvel ezelőtt ezen a napon reggel 06:30-kor megszületett egy Angyalka! Ekkor én még láthatáron sem voltam, de Ő már itt volt a Földön, és sorsszerű volt, hogy egykor egymásra találunk. Ez a mai nap és a bejegyzés is Róla fog szólni… Elsőként egy óriási nagy puszi jár a két Tündéri szülőnek, hogy egy ilyen lányt „alkottak” meg! (Mellékesen jegyezném meg kedves Barbi apuka, tessék visszaszokni a blog olvasásraJ)

     Kezdem ott, ahol összeértek a szálak… 2009.január.7-én kaptam egy emailt:

Elolvastam az egész honlapodat és várom nagyon a folytatást. Ez egy olyan mese, ahol a főhős biztos elnyeri méltó jutalmát, valóra válnak az álmai. Örülök, hogy a könyvírás mellett döntöttél, szólj, ha bármiben segíthetek. Én újságíróként dolgozom, most épp állást keresek, de megpróbálom eljuttatni én is a kollégáknak a történetedet.

Fantasztikus embernek tartalak Téged és a Barátaidat. Ritka az olyan ember, mint Te, aki ennyire nagyon éli az életet és megtalálja az értékeket, szépségeket és folyton mosolyog :). Én hiszek Benned, tudom, hogy még 20 év múlva is olvasni fogom a kalandos kis életed történéseit.

Sokat kaptam Tőled még így ismeretlenül is. Köszönöm.

Puszi, Barbi

   Január 15-én találkoztunk. Sosem felejtem el azt a napot. Egyik buszmegállóban vártam Rá, majd nem is tudva arról, hogy mekkora „ajándékot” kaptam az élettől, pillanatok alatt megszerettem. Egy hosszú séta várt ránk, ami végig beszélgetéssel, nevetéssel telt.  Egyre több közös és már-már „ijesztő” dologra derült fény. Csoda, hogy az elmúlt 20 év alatt még nem találkoztunk, hisz minden nyáron egy helyen nyaraltunk… Néhány méterre voltunk már akkor is egymástól. Attól a naptól kezdve egymás életének a szereplői lettünk. (Abban a bizonyos mesében…J) Néhány nappal később boldogan hívott, hogy megcsináljuk az anyagot, forgatás lesz… Én még elképzelni sem tudtam, hogy ez a leányzó mennyire változtatja meg és forgatja fel az életemet. Ezt csak is jó irányba értendő! Elmondása szerint eldöntötte, hogy segít nekem… Nos 2009.02.02-én megtörtént az amiről csak álmondtam… ölembe hullott annak a lehetősége, hogy megvalósítsam legnagyobb célomat. Segített bekerűlni a Tévé ügyvédjebe, ahol élő adásban ért a meglepetés. Most is írom le a történetet, de talán még mindig nem hiszem el… mehetek Kínába, megcsinálhatom, megmutathatom mire is vagyok képes.  Bár ezt a lehetőséget nagyon sok embernek köszönhetem, de még is a legnagyobb köszönet Neki jár! Hit bennem… és a mai napg hisz!Együtt megjártuk Kínát, ahol Brigussal együtt minden nehéz és egyben boldog pillanatban ott voltak velem. Ha ordítottam a fájdalaomtól, ott voltak és fogták a kezem, mikor az első fejlődéseket vettük észre Ő(k) ott voltak és együtt örültünk! 1 hónap Peking után csak még szorosabb lett a barátságunk. Azóta sem telik el nap úgy, hogy ne beszélnénk, egymásba öntjük az erőt. Fontos vagy…és köszönöm, hogy vagy nekem!!!!

    Nagyon nagyon boldog születésnapot Drága Barátnőm!!!!! JJJ

LEK-LEK!!!  

  Ilyet kérek jövőre a Mikulástól…! Hangzott a mondat egy kedvesen mosolygó kisfiú szájából, aki épp a kocsim felé mutatott. Ártatlanul, egy csepp rosszindulat nélkül vágyik olyanra, amire ha tudná, hogy mennyire szerencse, hogy nincs szűksége... Hisz Ő az egészből csak annyit lát, hogy a „Néni” milyen sebesen szlalomozik a bevásárlóközpontban az emberek között. Ez Neki egy jó játék, és nem is baj… :D Maradjon Neki egyelőre játékként, majd később ráér megtudni mi is ez valójában. 

   Igen, itt megint előkerül a hozzáállás. Nem mindegy ki, hogyan teszi azt! Lehet ezt egy szörnyű dologgént is megélni, de lehet örömmel is! Van egy adott helyzet, amit ha úgy tetszik kihúztunk az élet nagy kalapjából és feladatunk megoldani! Tény, hogy nem kaptam egy egyszerű helyzetet, de minden erőmmel igyekszem helytállni, és a lehető legtöbbet kihozni belőle! :D Jut eszembe… függetlenül, hogy valaki gyerek még, vagy felnőtt és belül gyerek sok barátom pályázik a kerekes székemre… ugyan Ők nem a Mikulástól kérik… csak tőlem. :D Hamarosan Drágáim, hisz nekem úgy sem lesz rá szükségem! :D Örömmel fogok megtenni minden lépést és eszem ágában sem lesz leülni… :D

    Pályáztunk, pontosítva Bolla Eszter néhány képpel a „PLAYBOY PHOTOART”-ra, ahol három fotón én szerepelek a portré kategóriában. A zsűri tovább engedte és most közönség szavazás van. Tessék megnézni őket és, ha úgy gondoljátok megérnek egy,két,három…sok-sok szavazatot tegyétek, nagyon szíven fogadjuk. Az első 3 benne lesz az újságban. Én ezt szeretném! :D:D Négy kerékkel a playboyban… guruljunk be! :D:D

http://www.playboy.hu/photoart/palyazo.php?id=145

   Most nem is annyira az elmúlt napjaimat foglalnám össze, inkább azt, amik megfordultak mostanában a fejemben. :) Történetesen lassan már másfél hete itthon vagyok egyhuzamban, mert beteg lettem. Aggodalomra ugyan már nincs ok, hisz nem „malacom” volt. :P

   Sokszor tanakodtam a napokban azon, hogy ki, mikor és kivel ossza meg a gondolatait? Miért is engedünk magunkhoz közel embereket? Mi dönti el, hogy valaki színpatikus e vagy sem?  Noh és azt, hogy a legféltettebb titkainkat kivel osszuk meg… Mindig is közvetlen embernek tartottam magam, és ha valaki átmegy nálam egy képzeletbeli „szűrőn” onnantól nincs vissza út. Akit eddig beengedtem a magánszférámba még abban nem csalódtam. :D Vannak ugyan fokozatok, ha fogalmazhatok így… :P Vannak az ismerősök, haverok és végül a legfontosabban a Barátok. Nincs közülük olyan bizonyos legjobb, nekem a Barátok a legjobban, Ők mind és nem egy közülük. Nos és hogyan lesz egy idegenből Barát? Kölcsönös szimpátia és a másik énje felé a kíváncsiság elengedhetetlen szerintem.  Az az igazán jó „ismerkedős” beszélgetés, mikor eszed ágában sincs azon gondolkodni, hogy milyen kérdéssel vagy témával rukkolj elő. Folyamatosan passzolgatjátok egymásnak a „labdát”. Jönnek a spontán történetek, majd a spontán kérdések. Nincs tervezési fázis, nincs olyan, hogy eldöntöd ez az ember mostantól a barátom lesz. Ez mind kialakul, és mikor rájössz, hogy már-már lassan „függővé” váltál naponta többször eszedbe jut, beszéltek órákat, akkor már valaki az életedben. Nem feltétlen kell tudni ki és aggatni rá jelzőket, de azt tudni lehet, hogy szeretnéd még vele passzolgatni azt a bizonyos labdát vagy sem.

    Biztosan tudom, hogy azzal, akivel három hete ismerkedtem meg szeretném. Bár egy kis „Szörnyetegnek” tűnik, és tagadja is, hogy lenne szíve… még is van! :)Egy mosollyal kezdődött minden.  Olyan spontán mosollyal. Sokszor van nálam olyan, hogy akármennyire is közel engedtek magamhoz valakit akár lány vagy fiú (én hiszek az ellenkező nemű barátságban, hisz évek óta vannak, és nem adnám Őket semmi pénzért:P) még is van egy pici határ ahová már csak néhány ember léphet. Itt most véletlen sem másra tessék gondolni:P Most emberi, baráti kapcsolatokról beszélek. Ki is fejteném gyorsan, hogy mire gondolok. Nem mindenkit szeretek megkérni, hogy akár segítsen megemelni, vagy kabátot levenni vagy éppen öltözni. Sőt vannak a „kínosabb” kérések… Gondolom nem sűrűn kéritek meg az ellenkező nemet, hogy segítsen elmenni oda hova még a király is gyalog jár, majd rázzon gatyába és még sorolhatnám. Közvetlen vagyok, de ezt nem minden ismerőssel teszem meg. Érezni kell azt a bizonyos „tényleg szívesen segítek, még ha szokatlan is a helyzet”dolgot.  Onnantól, hogy ez átjön felém is, elengedem magam és nem jelentenek problémát a „kínos” kérések.  A másik fél azt, hogy szívesen teszi, vagy sem úgy sem tudja megjátszani…  Nos lényeg a lényeg, hogy nem hiába volt az a mosoly… :) Egy igazán jó emberre találtam rá a nagyvilágban. ( Most remélem Te mosolyogsz:P)

    Tegnap elkeseredetten hívott fel Ildi volt kolleganőm, hogy ebben az évben is szerveztek mikulás ünnepséget a beteg gyerekeknek és hétfőn mennének a Tűzoltó utcai gyermekkórházba, daganatos Picurokhoz, de sajnos nincs Mikluás jelölt az napra. Tudtam kinek kell telefonálnom… Nem kérdés, hogy a Barát címszónál kerestem a telefonszámot. J Brigust hívtam és az Ő Mikulás pocakos barátját, akik ugyan még sosem csináltak ilyet, de elvállalták szívest örömest, hogy mosolyt csaljanak a kis gyerkőcök arcára ezzel az aprósággal.  Örülök, hogy ilyen Barátaim vannak. Nagy puszi Nektek!

   Új izmocskát véltem felfedezni a karomban!!!! :D:D:D:D A járógép készen van, és ahogy kimozdulhatok a négy fal közül, már megyek is érte! :D

   Már hónapok óta nem találom a számomra legmegfelelőbb munkahelyet. Keresgélek, naponta nézem át a hirdetéseket, de semmi.  Egy hónappal ezelőtt rátaláltam még is egy olyan hirdetésre, amiről rögtön tudtam, hogy nagyon szeretném. Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány akadálymentesítési projekt asszisztenst keresett, bár a hirdetésre későn találtam rá, még is úgy gondoltam megéri elküldeni az önéletrajzomat. Ez az a munka, amit el tudok képzelni, hogy teljes lelkesedéssel csináljam, hisz én magam is érintett vagyok a témában, szervezkedni meg aztán nagyon is szeretek. :D Választ napokon keresztül nem találtam az email postafiókomban, amit nagyon sajnáltam. Még mindig nem adtam fel és vártam bizakodóan… egy szerdai reggelen még is megérkezett a várva várt üzenet. November 11-én 13:30-ra várnak egy személyes találkozóra. Madart lehetett volna velem fogatni. :D Mindenkinek örömmel meséltem, hogy megyek állásinterjúra és nem is akármilyenre. Lelkesen vártam a napot. Igazán rendbe rakná az anyagi helyzetünket egy (jó) állás. Minden porcikámmal vágytam rá. Elékezett az a bizonyos nap.  Reggel szakadó eső és erős szél fújt. Többen megkérdezték, hogy tényleg elindulok-e a hosszú útnak. A világ másik végén van az iroda, de nekem egy másodpercre sem fordult meg a fejemben, hogy megakadályozna az időjárás, hogy elmenjek.  Időben megérkeztem. „Belépve” az irodába már biztos voltam, hogy szeretném ezt az állást. A környezet és az ott dolgozók is színpatikusa voltak. Előttem még egy fiatalember volt, aki szintén az interjúra érkezett. Ő is mozgáskorlátozott volt. (MEOSZ – Mozgáskorlátozottak Egyesületének Országos Szövetsége- oldalán lett meghirdetve) Én következtem… végighallgattam a munka menetét, a bérezést és az egyéb információkat és ezáltal még inkább élt bennem azt, hogy mennyire szeretném. Legkésőbb jövő hét szerdáig értesítenek, hogy milyen döntést hoztak. ( Nos akkor újabb 7 nap izgalom:P)

  Még ezen a napom megszületett bátyám kislánya, Jázmin!  Nagyon gratulálok Nekik gyönyörű a Picur! Sok boldogságot és jó egészséget kívánok Hozzá!:D Igyekszem együtt rohangálni majd Jázminnal. :D:D  

   November 17-én örömmel jelentem betöltöttem a 21-et. :D:D:D Nagyon szépen köszönöm a sok kedves köszöntést!!! Még is az élettől vártam egy nagy ajándékra… Hívjanak fel és kapjam meg az állást. :D:D:DEgész éjjel nem aludtam, hisz szerda (tegnap) volt az utolsó nap, hogy értesítsenek. Izgultam és nagyon reméltem… :) Délben meg is csörrent a telefonom, rögtönk a torkomban dobogott a szívem…  Ők hívtak igen. :D:D:D A mondat viszont úgy kezdődött, hogy : „Sajnáljuk, de a választás…” Nem kaptam meg. Nem titkolom, hogy elszomorított a dolog. Még is úgy gondolom, hogy akkor ennek így kellett lennie és a remény életet tovább e téren is, hogy sikerült megtalálnom a számomra tökéletes és elvégezhető munkát!

http://bkvfigyelo.blog.hu/2009/11/09/magasrol_tojik_a_bkv_a_mozgaskorlatozottakra 

      Szombaton Kittussal és szüleivel a Művészetek Palotájába mentük. Pontosítva elvittek engem. :) Nem voltam még ott eddig, de gondoltam, hogy mivel új építésű ezért akadálymentes is teljesen az épület. Noh akkor mesélném is mi történt. Második sorba szólt a jegyünk a földszintre. Bementünk az ajtón, ami a hangverseny terembe vezetett, majd mutattuk a jegyünket. A legelső ajtóhoz irányítottak minket, amivel problémám nem is lett volna, ha nem lépcsők vezetnek előre. Ha jól emlékszem a döccenések számára 8 lépcsőfok nehezítette az odajutást. Újra mutattuk a jegyünk, mire a válasz, hogy itt sajnos kerekesszék nem fér el, fel kellene menni a páholyba és ott kivesznek számomra egy széket. Mutattak vissza a lépcsők irányába, a lifthez… segíteni az emelésben, már viszont kevésbé voltak segítőkészek… felszóltak, hogy várjanak minket fent a másodikon. Itt már csak ketten voltunk, Kitti szüleit bekísérték a földszinti helyükre. Beszálltunk a liftbe, majd megnyomtuk a 2-es gombot. Megérkeztünk, majd kiszálltunk és mondtuk, hogy minket ideküldtek és elméletileg már várnak ránk.  Ők nekik nem szóltak és ez különben is az első. Én csak néztem… hisz a 2-es gombot nyomtuk meg. Ekkor érkezett a válasz, hogy el vannak számozva az emeletek. Nevetésbe kezdtem… ez a lépcsők után még egy plusz poén volt. Azt azért hozzátenném, hogy az előadás már 10 perce elkezdődött és mi még mindig csak bolyongtunk. Nos megnyomtuk a 3-as gombot, hogy feljussunk a másodikra. Ez amúgy vicc szerintem, de mindegy… erre nem képesek odafigyelni???  Már nagyon szerettem volna megtalálni a helyet. A másodikról ismét továbbirányítottak a másik oldali páholyhoz. Egyszerre sírtam és nevettem… :D Igazán szólhattak volna lent, hogy a másik lifttel menjünk, mert az visz a másik oldali emeletre. Akkor újra le a földszintre, majd egy nagy kör a másik lifthez. Amivel felmentünk a „harmadikra”… gondoltátok volna, hogy itt már jól voltak számozva a gombot? Noh mi egy újabb próbálkozás után rájöttünk. Ekkor szembejött velünk egy biztonsági őr, aki elmondta, hogy most sem vagyunk jó helyen. Ekkor már kicsúszott, hogy „ne szivassál”… :D Szegény meglepetten nézett, majd én is gyors elnézést kértem Tőle. Szerencsére jó kedvében kaptam el az őrünket…:) Majd végre 15 perc késéssel bejutottunk az előadásra. Hurrrááá! :) Leesett az állam ezek után. Megérte ez a herce hurca,  mert elvarázsoltak azok, amit láttam és hallottam. Az előadás: „Homokmesék” – Szentpéteri Csilla koncertje Cakó Ferenc élő homokanimációival

Nem tudom, hogy valaki látta-e Cakó Ferencet élőben alkotni homokkal, de ha nem, és tehetni mindenképp nézze meg. Ehhez pedig csodás muzsikát adott  Szentpéteri Cs. Egy kis ízelítő:

 https://www.youtube.com/watch?v=vyZts2ommt8&feature=fvsr

 Köszönöm, hogy elvittetek nagy élmény volt! :D

   Nagyon, nagyon dühítenek a BKV „storik”, de megtörtént ezért ezt is elmesélem. Húgomékhoz készültem vasárnap. Időben elindultam és sikeresen meg is érkeztem a 182-es megállóban.  Abban az órában egymás után 3 alacsonypadlós volt kiírva a menetrend szerint.

    Ugyan értem én azt is, hogy „Az adatok tájékoztató jellegűek, a menetrendtől eltérések előfordulhatnak.” de, azt, hogy ennyire eltérjenek, hogy egy sem érkezik és ez nem az első eset az már nagyon dühítőek, főleg mínusz fokokban. Ülni és várni, hogy majd a legközelebb talán… nem kellemes és akkor még enyhén fogalmaztam. Akár a bérlet árakhoz is írhatnánk: Az ÁRAK tájékoztató jellegűek, az ŐNÖK VÉLEMÉNYE SZERINT FIZZESSÉK AZ ÁR-ÉRTÉK ARÁNYT… A legdühítőbb talán az volt, hogy a 184-es busz folyamatosan alacsonypadlós volt…Mindig felcsillant a reményem, hogy jön és vége a fagyoskodásnak. Egy órás várakozás után felhívtam az ügyfélszolgálatot, akik elmondták, hogy a következő már az lesz. A 18:03-as indulással ami 18: 15-re ér Szarvashoz végre eljutottam a tervezett helyre. Bár ez ki sem volt írva... még tájékoztatásképpen sem…

   8 környékén mikor haza indultam volna, már a biztosra akartam menni és sikerült is elérni az ügyfélszolgálatot. A válasz arra, hogy mikor megy alacsony busz hazafelé meglepett és dühített. Már nincs több, amivel oda ment az volt az utolsó. Ugyan azzal a hölggyel beszéltem, mint néhány órával azelőtt.  Ő nagyon kedves és segítő is volt! Tudtam, hogy Vele kiabálni és rázúdítani a gondolatimat felesleges, így inkább elmondtam Neki a helyzetet és hogy kiírás szerint 8 alanyonpadlósnak kellett volna jönnie az nap még… ha ők elvárják a havi bérlet befizetését, szerintem elvárhatom én is, hogy hazajussak… Nem???

  Ennyiben, nem hagyhattam normálisan megkértem őket, hogy oldják meg a fennálló helyzetet. Legalább az egyik 184-es számomra is használható buszt rakják át a vonalra. Hölgy segített és elintézte! Egy óra 45 perccel később megérkezett én pedig sikeresen hazajutottam. Mind ezek nem természetes dolgok náluk (pedig ez egy szolgáltatás, amiért MI fizetünk is). KI KELL NYITNI A SZÁNKAT ÉS ELINTÉZNI!  További lépéseket fogok tenni, ez nem kérdés…

  Tegnap reggel voltam ismét járógépet próbálni, de sajnos még mindig vannak rajta alakítani valók. Viszont már rajtam volt! :) Addig is, amíg azt nem tudom elhozni kaptam egy „lábfejtartó” műanyagot, ami szépen 90 fokba tartja a lábfejemet. Ez szoktatja is a járógép könnyebb viseletéhez a lábam. Most is rajtam van és kényelmes is. :) Csizmámba viszont nem fér bele. Ezért egyenlőre itthon hordom csak.

    Kedden ismét „jó” élménnyel gazdagodtam.  Időben kiértem Kőbánya Városközpontba, ez azt jelenti még volt 1 órám, hogy Nellyhez (talp reflexológusom) érjek és már csak egy busszal kellett, hogy menjek. Gondoltátok volna, hogy nem érkezett alacsonypadlós a kiírásnak megfelelően?:P   Noh de mivel lekésni nem szerettem volna a talp „masszázst” segítségül hívtunk pár erős embert. Mind buszvezetők voltak. :) Nagy köszönet Nekik. :P  Felpakoltak a magas lépcsökön… néhány perc múlva Kittus csak annyit szól: „Még jó, hogy nem tudsz hátranézni…” Hmm a következő kérdésem csak annyi volt: „Alacsony állt be mögénk?”  Lényeg a lénye, hogy a várakozásnak és a felpakolászásnak köszönhetően elkéstem és így már nem is tudtam Nellyhez menni. :( Vissza már nem fordultuk, mert két órával később Gergöhöz voltam hivatalos gerinc masszázsra. Barbival hosszas tárgyalások után megbeszéltük a Deákon találkozunk. Kittus német tanfolyamra ment, mi pedig legurultunk a Rákóczi térhez. Útközben még Barbusom beugrott egy boltba, ahonnan egy harisnyanadrággal tért vissza nekem. :) Milyen édes… köszönöm. Hazafelé mindenképp fel kell vennem, ez volt a „parancs”. :) Nem volt épp kellemesen jó idő, szóval elkelt a plusz réteg. Még ha tudta volna mi vár rám hazafelé… akkor lehet nem egy harisnyát hozott volna.:P Kinéztem, kiszámoltam mikorra kell pontosan kiérnem a megállóba, hogy az aznap utolsó alacsonypadlós 9-es buszt elérjem. Ott voltam… vártam és vártam. Fáztam, egyre jobban, de a busz nem érkezett. (Új dolgot mondtam ezzel?:))  Barbusom hív, hogy ugye már rajta vagyok és megyek haza? Még szerencse, hogy ott volt a közelben, mert így bementem hozzájuk egy beülős helyre, ahol kifagyhattam és kitalálhattam hogyan is jutok haza. Kittusomat hívtam, hogy ha végez a némettel jöjjön értem és segítsen hazamenni, hisz ha már mindenképp megint fel kell pakolni a 150 kilós járgányomat valaki velem legyen segíteni. Általában aki velem van (és lány) az fogja elől a kocsit emelés közben, mert ott kisebb a súly. Nohh meg ha kiesenék legalább ismerősre esem.:) Noh mondjuk ezzel a módszerrel jó férfiket is megkérhetnék, hogy inkább elől fogják.:D Noh komolyra fordítva a szót, most tényleg nem sok kellett, hogy kicsússzak… utána újfent szétrázott a busz s mikor a végállomáshoz értünk Kitti megkérte a vezetőt, hogy segítsen Ő is. Noh Ő csak erre azt válaszolta, hogy neki sürgős dolga van… wc-re kell menni és el is rohant. Hirtelenjében nem tudtam, hogy ezt hogyan is reagáljam le,de aztán rájöttem, hogy még hálás is lehetek Neki, hogy nem segítet, mert megemel és rögtön… :)

       Napokban Briguséknál aludtam egyszer, ahol az éjjel folyamán azon gondolkoztam, hogy mennyire hálás lehetek a barátaimnak és itt most nem név szerint szeretnék bárkire is kitérni, hanem RÁJUK mind! Ez többek között most onnan jött, hogy éjjel mikor segítségre szorultam (megfordulás, ágyban főleg kisebb ágyban még nem megy, földön igen) akkor rácsörögtem telefonon és Ő egy percen belül ott is volt. Még, ha legszebb és legmélyebb álmából is keltettem fel szívesen jött és segített. Azt szerintem mindenki érzi, ha szánalomból segítenek neki vagy szánalomból vannak vele. Szerintem szánalomból csinálni valamit csak rövid ideig lehet, úgy is kitükrözik az ember arcára, ha valamit nem szívből csinál! A Barátaim már pedig jó ideje velem vannak, ha lehet így fogalmazni: Jóban, rosszban! :) Köszönöm Nektek! Itt mondjuk Apunak is jár egy köszönet, mert Őt is éjjel jó párszor keltem fel…

   Ohhho most veszem csak észre… már jó ideje gyakorlom, hogy a térdeim kinyúljanak teljesen. Kontrakturás (deformációt okozó izom összehúzódás) mindkettő. Most viszont a jobb már teljesen ki van nyújtva. :D Ugye bár ez elengedhetetlen a járáshoz.:) Laci ( Kung-fu Mester) is kérte, hogy sokat imagináljak… mintha valaki nyomná lefelé a térdem, hogy kinyúljon. :D:D Most kinyúlt!!!! :D:D:D

   Hétfőn beszélgettem unokatesómmal MSN-en aki megkérdezte, hogy nincs-e ismerősöm aki spanyol táncot tud, mivel a fősulin egy spanyol estet kell adnia, spanyol specialitásokkal és a desszert előtt egy előadás emeli az est színvonalát. Nem utolsósorban a félévi jegyén is javít. :) Nos és azt hiszem itt a lényeg. :) Őszintén ilyen ismerőseim nincsenek, de „bólintottam”, hogy utána kérdezek. :) Másnap jogosan nekem szegezte a kérdést, hogy tudok-e neki segíteni, utána kérdeztem-e. Noh ekkor még a körbekérdezésig sem jutottam el, hogy őszinte legyek. Ekkor azt írta, hogy tudomása szerint nekem nincs lehetetlen. :) Noh és ezzel a mondattal igaza is volt, s „megnyert” egy pár flamenco táncost. Másnap addig nem nyugodtam, míg el nem intéztem Neki. Noh és nem is akárkiket kapott az estére. :P Sok sikert Lacus 29-én! :) A táncos párnak pedig nagy köszönet! :D

   Tegnap mentem Gergöhöz, aki ismét szóvá tette, hogy határozottan úgy látja, hogy a felső testem erősödött, kezd izmosodni a hátam is. :D:D:D:D Többszörös hurrá.:D:D:D Majd hazafelé nagyon kellet sietnem, hogy az utolsó alacsonypadlós 9-es buszt elkapjam. Ez sikerült is.:) Az egyik nagyon kedves buszvezető volt, akivel a végállomáson szóba elegyedtünk. Elmondta, hogy 30 cm-en múlik a Margit híd lezárásánál, hogy a Volvo (alacsonypadlós) járművek nem tudnak közlekedni és az is biztos, hogy ebben az évben még ez így is marad sajnos.  Annyira szűk helyet hagytak az okosok, hogy még így is centizni kell a vezetőknek, nehogy a villamosnak ütközzenek. Nos mivel 30 cm-en múlik, hogy hétköznap és hétvégente nem tudok közlekedni, úgy gondoltam ez már egy utolsó csepp volt a pohárban. Megkerestem egy ismerőst az egyik újságnál, aki ezt meg is írja. Vezető is mondta, hogy mindenképp piszkálni kell őket folyamatosan, mert, ha ezt így megtehetik, akkor ők se várják el, hogy megvásároljam a havi bérletet, ami:

 Mire fizessek ennyit????  Metrót tudjuk használni?  NEM

                                                A buszok 85%-ra NEM tudunk felszállni!

                                                Folytassam még?  :)   

Kőbánya városközpontba mellbevágott az a hír miszerint a következő busz, amire fel tudok szállni 1,5 óra múlva indul. Nem mondanám, hogy oly melegem lett volna… és még az eső is csöpögni kezdett.  Ekkor szembejött velem a másik nagyon kedves buszvezető, aki megkérdezte: „merre mész tündérem?:)”  Kicsit letörve, mondtam Neki, hogy haza mennék, de még van egy „kis” várakozási időm itt… Ekkor mondta, hogy menjek vele egy kört  és a garázsmenettel haza visz. :D:D:D Noh ekkor már fülig ért a szám.:) Haza jutok előbb!! KÖSZÖNÖM! :) 

     Üldögélünk a szobában Kittussal tegnap 2 óra környékén, majd egy kósza ötlet merült fel miszerint ideje lenne bulizni. Rég voltunk már... :) Illetőleg egy bizonyos rég nem látott barátom újra visszajön Magyarországra. :) Ezt ünnepelnünk kell. Készülődésbe, szervezkedésbe kezdtünk. Csak úgy repkedtek a telefonhívások, MSN üzenetek. Krisztiánomat felhívva első mondata úgy hangzott, hogy „megyünk ma bulizni Fancsi?:)” Nos pont ezért hívtam, ezért a válasz egy gyors igen volt. Megbeszéltük, hogy 10 órakor a Nyugatinál találkozunk. Közben készen lett az ebéd. Bár kezdetben ijesztő látvány volt egy kiálló láb a fazékból, de még is nagyon finomra sikeredett az a galamb leves. :) Nem sokat hagytunk… Sorry apu, de túl finomra sikeredett. :D:D Te „hibád”! :P Gyorsan huppanás be a kádba. Fürdés, haj mosás, és ami ilyenkor szokás. :) Közben már teljes maximumon szólt a zene, melegítettünk az estére. :)  Azt hiszem, hogy az öltözködős és sminkelős részt mindenki jobban jár, ha kihagyom… mivel, ha két nő készülődik… annak sosincs jó vége.:)Bár talán még is néhány mondatot megérdemel. Én körömfestés közben magamra locsoltam a lakkot, míg Kittikém  hófehér nadrágjára fekete hamu került. :D:D Majd, hogy még jöjjön valami a konyhában épp leégett az olaj vacsorasütés közben. Majd egymásra néztünk… Ööööö… Neeeeee! A kabátok kint vártak ránk a konyhában. Olaj szag abból aztán nem jön ki… főleg a szövetből. Noh akkor egy gyors akció… amitől az egész szobám a pacsuli szagától bűzlött. Jó kilátások.:) Bár mi még mindig töretlen lelkesedéssel indultunk az éjszakának. :) Kiértünk a buszmegállóba, ahol azért nem mondanám, hogy melegem volt, bár szerencsére hamar és a menetrendszerinti alacsonypadlós járat érkezett, az egyik nagyon kedves vezetővel. Aki örömmel említette, hogy az asszonynak hála, nem vitte cserére (Ikaruszra) a buszt, mivel Ő rátukmált egy jéger alsót és jó vastag zoknikat. Nos mivel a buszon éppen elromlott a fűtés.  Minden szépen és jól alakult, majd megérkeztünk a végállomásra, ahol a 109-es busszal mentünk tovább. Nohh ott akkor, ahogy megláttam az új menetrendet egy „csöppet” felment a pumpám. Se hétvégén és hétköznapokon 7 után nem jár egy darab alacsonypadlós busz sem. Most akkor 7 után és hétvégén maradjanak otthon szépen a fenekükön azok akik nem tudnak csak úgy felrepülni a lépcsökön?????? Ezt el lehet felejteni!!! Kedden és csütörtökön mindig 7 után végzek a masszázzsal, mivel Gergő ekkor ér rá, és ha már valaki segít nekem természetes, hogy én alkalmazkodom. Noh, de könyörgöm, most akkor ezt hagyjam ki, vagy mindig vigyek magammal 4 erős legényt aki segít felszállni???Hívtam én az ügyfélszolgálatot, de hiába… 15 perc után is csak azt hallottam:”Kérjük szíves türelmét, jelenleg minden ügyintézőnk foglalt.”  Megérkezett a busz. Nem lepődtem meg… Sikeresen találtunk pont 4 srácot, aki segített feltenni. Az odáig rendben van, hogy feltesznek,mert mindig megoldom/ megoldjuk, de ez a fel-lepakolászás nem veszélytelen. Noh, de ne is fessük az ördögöt a falra. Egy csöppet szétrázottan, de vidáman megérkeztünk a nyugatihoz. Találkoztunk a többiekkel, majd egy gyors diskurálás után irányba vettük a Moulin rouge szórakozóhelyre.  Nem volt ott lépcső és így könnyen bejutottunk, kimondottan pozitív csalódás volt. Az ott dolgozók nagyon kedvesek voltak. :) Egy észrevétel…:) A mozgáskorlátozott mellékhelységben ( mert képzeljétek van:)) a tükör nagyon fent van. Így nem tudtam belekukkantani, hogy megnézzem zilált frizurám.:P Noh ez a legkevesebb, mert lényeg, hogy bent voltam könnyen, meg különben is a ruhatár környéke tele volt nagy tükrökkel.:) Orbitális nagy buli volt ott, begurultam a tánctérre ahol az első 5 perc után egy kedvesen mosolygó hölgy megszólít és örömmel kérdezi, hogy nem én voltam-e a Marie Claire magazinban?:) De,de és lássátok milyen kicsi a világ… Ő meg a 88.oldalon van.:) Beszéltünk pár szót… a barátai is nagyon kedvesek voltak és drukkolnak. Sőt amit nagyon jó volt hallani, hogy úgy gondolják fain csajszi vagyok.:) Kösziiikeeeee!!!:) A barátnőjének meg utólag is nagyon boldog születésnapot! :) Gyorsan még csináltunk egy parti fotót, hogy elküldhessük a szerkesztőségbe.:) Órákon át csak táncoltunk és táncoltunk, bár egyelőre még csak ülve, de hamarosan a saját a lábaimon. :) 2 környékén elindultunk gyrost enni, majd míg vártunk a srácokra egyszer csak azt hallom, hogy ott egy Fannus!!! :) A belváros közepén összefutottunk Imivel és Jugóval. (Mindkettőjüket imádom, régi barátok.)  Majd mikor már indultunk volna haza feldobták, hogy menjük velük a Cactus juice-ba. Nekem nagyon volt kedvem, így egy gyors buksi összedugás után abba maradtunk, hogy velük megyek, majd hazavisznek, a többiek pedig nálam otthon lesznek, és ott találkozunk. A Cactus bejáratánál egy nagy lépcsősor várt minket, mivel ez egy pincehelyiségben van. Gondoljátok, hogy az én drága barátaimnak problémát jelentett?:) Megfogták a kis bénájukat elektromos kocsistul  négyen, sőt még jött egy ott bulizós srác aki bár elmondta, hogy nem egészen szomjas már, de ígéri vigyázz rám, mint a szeme fényére. :) Tényleg lejutottam, és még egy hajszálam sem görbült.:D Néhány perccel később kezdtek visszaszivárogni az én drága barátaim, hogy még is maradnak velem. :) Majd együtt megyünk inkább haza. :)Imádom Őket!!! :) Ott is nagyon buliztunk, énekeltünk, toboltunk és rengeteget nevettünk! :) A buli végén olyan 5 környékén Demjéntől a szerelemvonat című számnál már vonatoztunk ahol én voltam a masiniszta helyett a „krumpli fejű Gyurka Pista”.:) Fel is jutottam épségben a lépcsőn, majd az éjszakai járathoz igyekeztünk. Srácok feltettek,mert épp érkezett a 950-es ami egy utcával arrébb tesz le onnan ahol lakom. A buszon végig nevettünk. Majd a Határ útnál furcsa mód megállt. Onnantól még 15 megálló, amit lesétálni (legurulni:P) éjszakai hidegben rettentő. A villamosra pedig felszállni…uhh… ekkor egy kedves és igazán nagy fazon srác igyekezett frappáns mondatokkal rávenni a vezetőt, hogy menjen tovább.:P Ez sajnos nem jött össze, majd még egy kedves mosolyú srác lelkesen jött segíteni, hogy megoldjuk a hazajutásomat.:)  Így már újabb két jó emberrel bővült a társaságunk, akik tényleg mindenen átvittek. Megállították az autósokat…Majd… uhh most néven szerettelek volna Titeket nevezni, de a bemutatkozás kimarad.:)  Így „Te” aki esküvőről érkeztél megmentettél minket azzal a sütis dobozzal.:):D Köszönjük! :) Majd az is kiderült, hogy a kedvesen mosolygós sráccal egy helyen buliztunk aznap este (Moulin rouge). Köszönöm a segítséget mindenkinek, nagyon jól éreztem magam az este, hajnal folyamán.  Fél hét környékén végül ágyba is kerültem, majd zárva ezt a remek napot egy óriásit szundítottam. :)

    Tegnap éjszaka egy csodálatos hírt kaptam, amitől csak még boldogabb lettem. :D Ezt holnap el is mesélem! :) Ma viszont ennek örömére egy óriásit bulizunk a barátaimmal.:) Holnap, ha felébredtem mesélek! :) Délután 4 előtt ne várjatok. :P Ma „kitáncolom” magam! :) Szép estét!!! 

Mostanában egyre többször találkozom „értékelési gondokkal”. Most itt néhány emberre gondolok, akikkel mostanában találkoztam, de akinek inge… VEGYE MAGÁRA. :)  Kevésbé veszik észre, hogy mijük van… inkább azon rágódnak, hogy mijük nincs. Közben meg csodálkoznak, hogy nem boldogok. Értem is, meg nem is. Viszont, ma úgy keltem fel, hogy kicsit fejbe kólintom azokat, akik nem látják a fától az erdőt. :D Egy nagyon egyszerű és mindennap alkalmazható feladatot adok Nekik. :D Persze, ha nyitottak a változásra. :P Híradóval, friss hírekkel az újságban nap, mint nap találkozunk. Sajnos a hírek 90 %-a is „rossz”ma már. Egy fél órás híradó alatt annyi szörnyűséget lehet hallani… csak néhány gondolat erejéig szálljunk magunkba és kezdjünk el így mondatokat: DE JÓ NEKEM, MERT …

(talán kezdjük csak az alapoknál:P)

… van hol aludnom.

… folyik meleg víz a csapból.

… van kit felhívnom, ha úgy érzem, beszélnem kell valakivel.

… nem lövöldöznek az országomban.

… minden reggel képes vagyok egyedül felkelni. (nem szorulsz mások segítségre:P)

… soroljam még?:)

  Szerintem Te is tudsz számtalan ilyet, ha elgondolkozol rajta.:) Ha van kedved, a kommentekbe írhatsz párat. Szívesen olvasnám a Ti gondolataitokat is. Ne mindig csak én beszéljek…írjak.:P

   Ne várjátok meg, hogy valamit akkor érezzetek, hogy mennyire jó volt, ha már nincs. Értékeld akkor is, ha van! :D Ne vegyük természetesnek azt, ami van, legyünk érte hálásak! A szeretteink sem lesznek velünk sajnos mindig, de addig, amíg velük lehetünk, élvezzük ki minden pillanatát. Egy nagy ölelés, kedves szavak, és a mosoly! Ezek szerintem nagyon fontosak. Aki az apróságokat nem veszi észre, nem értékeli… ne várjon nagy dolgokat az élettől!

  Volt úgy, hogy én is belehergeltem magam a rosszba. Csak azon jártak a gondolataim, hogy épp elhagytak, vannak tartozásaim, nincs munkám és még sorolhatnám. Nem, és nem szabad ezt hagyni. Ennyi uralmunknak kell lennünk magunk felett. Énekelni egy jó zeneszámot szerintem mindenki szeret.( Az már más kérdés, hogy nem mindenki tud…én sem rendelkezem fület gyönyörködtető hanggal:P) Noh lényeg a lényeg, hogy saját magunk hergelés helyett, lazítsunk! Kinek ez mit takar. Szerintem már észrevettétek, hogy a rossz csak rosszat szül… Tessék, sok-sok jót „alkotni”! :D

 Már nagyon vártam ezt a napot. Megjelent az írásom. Még a kínai utazásom előtt kaptam a lehetőséget, hogy a vallomás rovatban lehessek. Sokszor álltam neki az írásának. Már olykor görcsösen szerettem volna jót írni. Aztán eljött az a pillanat, amikor úgy éreztem MOST. Most ki tudom magamból írni a gondolataimat. Pekingben kezdtem az első sorok írását. Ültem a korházi ágyban, ami mondjuk közel sem hasonlított egy magyarországi kórházi szobához. Inkább egy igényes panzióra. Hozzávetőlegesen 65 nm-es volt a „lakosztályunk” amely két nagyszobából és egy nagy fürdőszobából állt. Noh visszatérve a magazinra. Egy kis ízelítőt itt találtok: 

http://www.marieclaire.hu/vallomas/tancolni_fogok/6240/

(fotó: Bolla Eszter)    

     Most épp bekuporodtam az ágyamba, ahol jó meleg van a kinti időjáráshoz képest. Fázós időszak kezdődik. Bár én sokkal inkább vagyok meleg szerető, ha lehet így fogalmazni, de most éppen ebben a percben minden jó, így ahogy van. Kint hideg, körülöttem pedig kellemes az idő. :) Holnaptól ha minden igaz, kapható a Marie Claire magazin, amiben a vallomás rovatban találtok. Ezt az írást teljesen magaménak érzem, ez tényleg én vagyok. :) A honlapom (www.mosolyka.com)  éppen szerver hibával küzd, de hamarosan újra látható lesz. Kis türelmet kérnék. :) Jéh… ki van itt. :) Egy négy lábon járó kis szőrgombóc tipegett be hozzám … ajaj és már itt is van mellettem az ágyban. :) Megérkezett Masni kutyám. :) Szerintetek is olyan szörnyű ez a név egy kutyának?:) Most Ő is idekuporodott mellém a meleg ágyba. Néz azzal a kis gomb szemeivel. :) Lehet egy ilyen szőrzsákot nem szeretni?:P   

    Vasárnap Kittus Barátnőmmel Lőrincről Újpest felé vettük az irányt. Életembe elsőként metróztam az elektromos kocsimmal. :) Kimondottan vicces, ahogy megcsinálták a metró vonalát. Három helyen van lift a többit meg old meg ahogy tudod, bár ez egy velem együtt minimum 160 kilós gépezettel nehéz. Noh mondjuk itt panasznak helye nincs, megoldottuk a metrókérdést. :) 130-as busszal szándékoztunk tovább menni, ami alacsonypadlós néha… :) Nem sikerült kifognunk, ezért egy gyors „erős emberek” toborzásába kezdtünk. :) Feltettek, már- már vörösödő fejjel a régi Ikarus buszra. Bár borzasztóan örültem, hogy végre fent vagyok… korán örültem:) 2 centire voltam a lépcsőtől és onnan se előre se hátra, vagy is előre bármikor, de annak talán nem lett volna túl jó vége. :) Kittikém igyekezett minden erejével tartani, támasztani a kis bénáját, hogy be ne essen a lépcsökhöz. :D Szép kis 15 perces edzés volt ez Neki. :) Végre megérkeztünk. Majd egy órás evés és ivászat után sürgős dolgom akadt. :) Ezt nem részletezném. :) Azt viszont igen mi is történt a polccal és a rajta lévő holmikkal. :) Nos Kittikém felemelt, hogy Szendi „Nénim” felhúzza a nadrágomat… noh annyira ügyesek voltunk, hogy a karommal (ne kérdezzétek hogyan:P) levertük az oda felszerelt polcot, amiről azzal a lendülettel hullottak az arcomba a rajta lévő holmik. Nos és mint a jól megcsinált vígjátékokban, a wc papír guriga halom az én fejemen kötött ki. :) Ha előtte nem végeztem volna el a dolgom, tuti, hogy menten bepisilek a nevetéstől. Bár ezt látnotok kellett volna. :D:D:D

     Pénteken megyek járógépet próbálni!!!! :D:D Végre úgy tűnik elkészült. :D:D Már nagyon várom, hogy kipróbálhassam. :D:D Tegnap is miközben zenét hallgattam, csak azt láttam a szemeim előtt, ahogy táncolok. Sikerülnie kell, mert akarom, hogy sikerüljön! :) Közben munkát is keresek, hisz ami most van az egy kiegészítésnek jó egy állás mellé. Furcsa érzés, de azt érzem közeledik valami nagyon jó felém, csak türelmesen várnom kell. A könyvemet is szeretném már nagyon kiadni, de egyelőre támogatók hiányában csúszik a dolog. Születésnapomra (November 17.) szerettem volna összehozni, hogy végre a kezembe foghassam és a könyvesboltok polcáról mosolyogjon vissza rám. Még ennek a lehetőségét sem látom veszett ügynek, maximum kevés rá az esély. :) Arra is kevés volt, hogy megélem a 18 éve… akkor meg miről beszélek?:) Nincs lehetetlen!

   Az a bizonyos gomb amit a címben említettem az egy „ nem törődöm vele gomb”. :D Nelly a talp reflexológusom mutatta meg, hogy hol van. :) Minden reggel bekapcsolom a mellkasomon lévő kis pontot és ez által csak is kizárólag a szépet és jót látom meg. Nincs rossz, ami leszívná az energiámat! :)Ajánlom figyelmetekbe a „nem törődöm gombot”! :) Szépen akartam fogalmazni, de ez a gomb olyan, mint a lesza… tabletta! :)

  Ma kaptam egy verset, amit meg kell Veletek osztanom. Édesanyámat, gyerekkoromat juttatja eszembe… Továbbiakban beszéljenek helyettem a vers sorai.

Nekem miért kellett itt maradnom-e Földön?

Ki és miért gondolta úgy, jó ha maradok?

A választ tudom: szeretett Édesanyám,                     

Ki nem él már, kit oly fiatalon

Elragadott az otromba betegség, mely

Népbetegség ma már.

Miért a sors furcsa fintora, hogy ki

Megmentett engem életem hajnalán,

Már nem lehet velem majd életem alkonyán.

Miért lett úgy, hogy felnőhetek, felnőtt legyek?

S ő csak akkor lehetett beteg.

Vissza próbáltam adni, mit ő adott régen

A végtelen élni akarást, a küzdést a betegséggel

Szemben, a mindenáron győzni tudást!

Hogy sikerült-e? Részben biztosan, de a kór

Erősebb és rafináltabb volt már akkor,

S szörnyen elhatalmasodott.

Hogy bánom-e mit átéltünk így együtt?

Egy cseppet sem, féltett-dédelgetett kincsként

Őrzőm szívemben minden átélt percét, míg vele lehetettem.

Csodás volt, s még is olyan érzés,

Mely tán igaz se volt, oly gyorsan elmúlt.

Ezt szánta nekem a kegyetlen sors.

Ismeretlen  

        Már többen megemlítették, hogy a blogban nem nagyon említem a nehéz időszakokat.  Átsiklok rajtuk és nem írom le, pedig lehet ezzel is erőt tudnék adni sokaknak. Hisz mélypontok sajnos mindenhol vannak. Sokszor elgondolkoztam azon, mi lenne, ha csak is kizárólag jó dolgok történnének velünk. Aztán tovább pörgetem a buksim és rájövök, hogy akkor nem lenne viszonyítás alapunk és egy semlegesnek mondott világban élnénk. Jó lenne az? Határozottan mondom szerintem nem. :)

     Igen tény, hogy akkor mikor én vagyok mélyponton nem osztom meg Veletek és nem azért mert, titkolni szeretném. Ilyenkor  magamba kell  rendbe raknom a dolgokat, mivel ha belül harmónia van és nyugalom, akkor már minden sokkal könnyebb és derűlátóbb az ember. Általában már mikor blogolásra kerül a sor, már rendbe raktam magam.:D

          Azért most igyekszem megosztani Veletek az elmúlt napokat, amik sajnos nem éppen voltak a legvidámabbak.  Két héttel ezelőtt egyre jobban éreztem, hogy gyenge vagyok, nem mennek azok a mozgások olyan könnyen, mint eddig. Ez nagyon elkeserített, hisz amiért küzdök nap, mint nap „hip-hop” elveszik az ijesztő.  A torna is jóval nehezebben ment, ezáltal a kedvem sem volt a legjobb. Néhány nappal később rosszabbodott a helyzet, majd egy betegségbe ment át. Noh itt ha lehet ilyet mondani megnyugodtam, hogy a betegség lappangott bennem és ezért voltam nagyon gyenge. Szerencsére korán kezelni kezdtünk a betegséget, így csak 3 napig kellet az ágyban lennem. :D Ez nálam nagy dolog, hisz régebben két hétnél kevesebb idő alatt nem jöttem ki egy ilyen betegségből. Mindig ráment a tüdőmre, majd nem kaptam rendesen levegőt, nem tudtam enni egy hétig és rettentően lefogytam, legyengültem, de mint mondom ez a most nem így volt. :D A tüdőkapacitásom nőt és folyamatosan nő is. :D:D:D:D:D Betegség gyorsan letudva. :D  Erő visszatért. Bár, hogy ne legyen minden olyan egyszerű valahogy minden összecsapott a fejem fölött. Minden összejött, aminek nem kellett volna. Az izmaim növekedésével egyenes arányosan csökken a pénztárcám tartalma. Munkát találni egy egészséges embernek sem könnyű, noh de nekem kerekes székkel… uhh… Nehéz, hogy minden passzoljon. Utazás, legyen lift, el tudjam végezni a munkát és még sorolhatnám…  Két napon keresztül csak álláskereséssel foglalkoztam. Mellékesen, hogy még rosszabbul érezzem magam:P az önkormányzatnál a segély osztályon kötöttem ki, ahol nem mondom, hogy kellemes a légkör. Nyomasztó volt meg kell hagyni. Noh és az „eredmény” sem volt túl bíztató. Édesapám nem mehet el dolgozni , mert akkor megvonják, Tőle az ápolási díjat én nem mehetek munkanélkülire, mert kapok rokkantsági támogatást.  4 órában elmehetek dolgozni, ha találok munkát, de többre nem, mert meg vonják.  Ekkor mondják, hogy szerencsétlen még az ág is húzza… (Őszintén nagyon nem voltam toppon és ez csak ilyenkor ront a helyzeten…:P) Másnapra kikapcsolták a netem. Nah itt már a síró görcs határán voltam. Hónap vége van, éppen, hogy van mit a pocakba tenni és még itt nincs vége a „rossz” sorozatnak. :P Telefonáltak, hogy két napon belül, ha nem tudom befizetni az elmaradt számlát, még a telefonomtól is elbúcsúzhatok, mert korlátozzák a kimenő hívásokat. Nos, itt csak a probléma az, hogy ha bármi felmerül, amiért segítséget kell kérnem, nem tudok senkit felhívni. Gyors megoldás kell. :) Az agyam csak kattogott. Se munka, se net, se telefon… :( Nem aludtam túl jól hisz nyugtalan voltam.  Zavartak a be nem fizetett dolgok és ide még tudnék példákat sorolni, de úgy gondolom a panaszkodásból elég. Fura  talán ilyenkor érzem magam még rosszabbul, mikor csak mondom, csak mondom a rosszat. Ezzel „életre keltem” a bajt.:P Egyszer kétszer el lehet (sőt kell) mondani a hozzánk közel álló barátoknak, de lovagolni a problémákon nem jó. Inkább a megoldásokon gondolkodom. :)  Ekkor érkezett egy váratlan telefon, majd az egyik ismerősöm munkát ajánlott.:) Majd Édesapám és Kittus segített egyenlíteni a net és a telefon számlát, így újra gondtalanul tudom használni. Kezdtem megnyugodni és az egyéb apróságok is rendeződni látszódtak. :D Ahogy újra pozitívan láttam a dolgokat, szembejöttek a lehetőségek.:D Újra visszatért az erőm is. :D Még ugyan éreztem, hogy szükségem van egy alapos „ akkumulátor  feltöltésre”, ennek tudatában hívtam Barbusomat, hogy talizzunk. :D Beültünk a szimpla kertben, ami egy fantasztikus hely fantasztikus emberekkel majd egy jó nagy beszélgetés után visszatértem. :D 

      Előző hét péntekén este gondolkodóba estem, hogyan is fogok Lőrincről eljutni a Beteshda kórházba, mivel említettem hivatalos voltam az SMA (Spinal Muscular Atrophy)  találkozóra.  Felhívtam a BKV ügyfélszolgálatát, hogy alternatívákat kérjek, hogyan is jutok el kerekesszékkel odáig.   :) Hosszas gondolkodás után érkezett a válasz:  1-es villamos. :) Jó köszönöm, csak, hogy arra nem tudok felszállni… Kérnék még megoldásokat… :) Hát… igazából csak az 1-es villamos van. Itt elgondolkoztam, hogy nem elég érthetően kérdeztem volna?:)  Elismételtem újra, de hiába, ha valaki csak feketén és fehéren lát, annak nehéz további színeket találni, ami ez esetben a megoldások lettek volna. :) Eddigi tapasztalataim szerint mindig van megoldás. :)  Saját kezembe vettem az irányítást. Jéh, és nem kellett hozzá 10 percnél több és meg volt a terv, hogyan is jutok el odáig. :) Nos, én igazán akartam… :) Most nem fárasztanálak Titeket a sok-sok átszállással odáig, lényeg, hogy a 74-es trolibusz pont abban az utcában tesz le. :D  Késztetést éreztem, hogy felhívjam újra az ügyfélszolgálatot és elmondjam nekik a megoldást… :) Hebegtek, habogtak… :P

     10-kor kezdődött szombaton a találkozó. Én már 07:50-kor a buszon ültem ( néztek volna, ha álltam volna már:P), majd Barbussal megbeszéltük útközben találkozunk. :D Szerencsére korán odaértem, pont jött minden jármű időben. :) Kicsit még kóvályogtam, mert nem találtam a találkozó helyét (ebédlő:P).  Egy portást viszont találtam, akitől megkérdeztem merre is kell menni. Majd a hátam mögül megszólalt egy ismerős hang:  Dr. Herczegfalvi Ágnes  aki gyerekként az orvosom volt. Ő diagnosztizálta nekem a betegséget. Azt gondoltam Ő nem emlékszik rám, vagy legalább is nem ismer meg, hisz nagyon régen látott már. Elmondta, merre kell menni. Megköszöntem, majd megemlítettem, hogy valószínűleg nem emlékszik rám, de…  „ Te vagy a Hozleiter Fanny.:)”- mondta a Doktor Nő. :) Majd megérkeztünk az ebédlőbe, ahol már néhány szülő ott volt. Majd beszélgetésbe kezdünk Hercegfalvi doktornővel. Mesélten Neki mennyi minden történt velem mióta nem találkoztunk. Bár még kicsi voltam, de határozottan emlékszem Rá. :) Tény nem szerettem orvosokhoz járni, sokszor okoztak fájdalmad, de Ő még is pozitív személyként él bennem. :)  Szépen lassan gyülekeztünk. Megérkeztek Zsófi szülei, akik kezdeményezték a találkozót és megalapították az SMA  Egyesületet. :) Ők is hívtak meg erre a találkozóra. Őszintén az elmúlt évek során volt úgy, hogy egy ilyen találkozóra való meghívással nem éltem. Féltem szembenézné a betegséggel. Vagy is ez teljeségében nem igaz, hisz ahhoz, hogy küzdeni tudjak ellene, el kellett fogadnom először. :D  Az esetek 98 %-ban egészséges emberekkel veszem magam kőrül, féltem,ha olyan személyek vesznek körül mint én, összeroppanok és nehezen dolgozom fel. Magamat sosem látom kerekesszékben, így talán betegnek sem érzem magam. :) Tükörbe nézni … egy ilyen találkozó ezt eredményezte volna eddig úgy éreztem. Mára viszont ezt is örömmel jelenthetem, hogy leküzdtem. :) Boldogan mentem erre a találkozóra, éreztem mennem kell. :) Barbusom is megérkezett. :) Rögtön ismerős arcra talált Ő is. Milyen kicsi a világ. :) Találkozót  Nagy Tamás (Zsófi Édesapja) nyitotta meg, majd Dr. Karcag Veronika genetikus beszélt, melyet követett Dr. Hercegfalvi Ágnes előadása. Érdekes és színvonalas előadás volt mindkettőjüktől. Bár én közel sem vagyok az Ők tudásukhoz, de még is értettem a genetikai részét.  Igyekeztek „konyha nyelven” beszélni. :) Köszönjük.:P 

   „Dr. Karcagi Veronika az SMA-ról mint betegségről, prenatális diagnosztikáról (amikor terhesség során állapítják meg, hogy a magzat örökölte-e a betegséget), TREAT-NMD fontosságáról, a beteg regisztrálásról.

Karcagi Veronika elmondta, hogy a válságra hivatkozva elvonták az intézményük finanszírozását ezért várhatóan az év végéig szünetelnek a genetikai vizsgálatok, így a prenatális diagnosztika is. Ez meglehetősen rossz hír.”    www.sma-bug.freeblog.hu   (Zsófiék blogja)

    A rossz híren felül, dühítő is. Erre az igen fontos vizsgálatra nincs pénz, miközben milliókat osztanak szét a BKV-nál végkielégítés gyanánt…   Nem is mélyednék bele a témába…  :(

        „Rövid előadást tartott Herczegfalvi doktornő is. Megemlítette a légzés folyamatos figyelésének és a légzőizmok erősítésének a fontosságát. Ha észrevesszük hogy a baba már reggel fáradtan ébred, a nap folyamán aluszékony, akkor lehet légzéselégtelenségre gyanakodni. Ilyenkor azonnali pulmonológiai vizsgálatokra van szükség, ahol légzésfunkció vizsgálatot végeznek, és ha szükséges a beteg éjszakai légzés támogatást kap.

       Ezeknek a betegségeknek a kezelése komplex orvosi támogatást igényelne, ahol a neurológuson kívül számos további fajta segítségre van szükségük a családoknak, például kardiológus, pulmonológus, gasztroenterológus, ortopéd orvos, konduktor vagy pszichológus segítségére. Tőlünk nyugatabbra, már léteznek olyan központok, ahol ezek az orvosi területek egyszerre jelen vannak és együttes erővel tudják segíteni a családokat, jó volna, ha egyszer Magyarországon is lenne ilyen.

   Megulesz Orsolya konduktor a torna fontosságáról beszélt. ….  ”  

www.sma-bug.freeblog.hu

      A találkozó további részében, a részvevők meséltek saját magukról, gyermekeikről, tapasztalatokról…  A bemutatkozást én kezdtem. :) Bár éppen előtte, tömtem be a számat azzal az ínycsiklandozó sajtos pogácsával, amit Zsófi Nagymamája sütött. :) (Köszönöm a receptet, már ahogy csak rá gondolok összefut a számban a …:P)  Kedvesen megvártak, majd a mondandómba kezdtem. :) Jó néhány perc múlva átadtam a szót. Kevésbé tudom megfogalmazni mit éltem ott át mikor őszintén megosztották velem/ünk  a gondolataikat a szülők, nagyszülők, barátok… Már most újra remegek, ha eszembe jutnak mondataik. Kavarogtam bennem az érzések. Én voltam ott egyedül beteg, aki a másik oldalról szemlélve láttam a dolgokat. Illetve ezt meg is tudtam osztani Velük. Egy tündéri kislány Julika is ott volt, de Ő csendben és nyugodtan játszott. :) Majd mikor egy fiatal anyukához értünk, aki elmesélte, hogy ez Neki még nagyon új, hisz 2 hete tudta meg, hogy az Ő szíve csücske SMA beteg. Összeszorult a szívem. Még inkább remegtem és éreztem, meg kell szólalnom! Ezt meg is tettem. Meséltem Édesanyámról, arról én hogyan éltem meg a betegséget… majd elcsuklott a hangom s sírni kezdtem. Kijött…  Barbusom érezte, hogy most jobb, ha átveszi a szót. :) Bíztató és lelkesítő dolgokat mondott ( amit köszönök Neki…) majd mikor ahhoz a részhez ért, hogy mennyire lehet így boldog életet élni és ezt egy példával mondta el… ( „ Mikor egy buliban én hajnali 1-kor kidőlök, ő még 4-kor energiával teli tombol a tánctéren…:)) Ekkor elmosolyodtam és visszavettem a szót. Kiadtam a gondolataimat, igyekezve lelket önteni s mosolyt csalni az ott lévők arcára. Tudom, hogy egy ilyen helyzetben nem könnyű mindig örömtelinek lenni ( és én sem vagyok mindig az…), de valahogy még is elviselhetőbbé teszi a mindennapokat.

    Hercegfalvi Doktornő igyekezett mindenkihez, egy- egy gondolatot a végén hozzáfűzni. Nálam, Édesanyámra emlékezett. Elmesélte, hogy az én esetem felettébb emlékezetes számára. Egy karácsony előtti rendelésre vitt be Édesanyám, ahol is akkor állapították meg a betegséget. Ezzel az Ő karácsonyára és a családom ünnepére is egy bélyeget nyomva. Elmesélte, hogy Édesanyám egy csodálatra méltó ember volt, aki sokat tett értem és a beteg gyerekekért is. Egy Mosdódon lévő táborban ahová a Doktornővel együtt mentünk, Anyum volt az úszóoktató.  Szeretettel és tisztelettel emlékszik Ő Rá…:) (Köszönöm, hogy ezt megosztotta velem!)

    A találkozó végén az egyik Nagypapa oda jött hozzám és megköszönte, hogy elmondtam a gondolataimat és főképp az utolsó mondatom adott Neki rengeteg erőt és hitet Unokája gyógyulásában. :) Majd a fiatal Édesanyával beszéltem pár mondatott, aki szint úgy megköszönte, hogy ennyire megnyíltam és megmutattam lehet ez a világot is mosollyal fűszerezni…:)

     Én köszönöm az ott résztvevőknek, amit kaptam és kívánok mindenkinek sok-sok erőt, kitartás és sok boldog percet!!!:D

    Voltam hétfőn légzésfunkció vizsgálaton. :) :) És igen,igen… Javulás van! :D Bár a leletekre „csak” mérsékelt javulás van írva, de ez még is óriási ennél a betegségnél. :D Itt az elméleti fő cél a stagnálás… bár ugye tudjuk, hogy az én célom ennél sokkal tovább szárnyal. :D Bár lehet vannak akik azt gondolják, a tánc egy olyan álom ami lehetetlen, de kérdezem én ha valamiért nem is sikerül, de „megmentem” magam az elgyengüléstől és küzdök… nem megéri? :) Vannak merész álmok, ez tény! :) „ Egyszerűen kisebb a konkurencia a nagyobb célok esetében.” :D:D Timothy Ferriss

     Mindig valaki valamit legelőször csinál, aztán ezen felbuzdulva mások is neki látnak. :D   … miért ne lehetnék most ebben én az elsők között? :P :D

   Új hobbiba kezdtem ( a többi mellett:P). A plüssvarrást követően pulóverkészítéssel próbálkozom a téli hideg napokra. :D Mamámhoz átgurultam és „kifosztottam” az anyagokból. :P Majd itthon nekiálltam a szabásnak- varrásnak. :) 3 óra alatt kész volt a mű. :D Majd neki láttam, hogy felpróbáljam. Nos az ujjánál megakadtam.:P Nem volt tökéletes a szemmérték.:P Másnap reggel ezt gyorsan orvosoltam. :) Nos itt a pulcsi… :) :

     Kedden nem ébredtem kipihenten és ez azért rányomta a bélyegét a napra. Nehezen mentek a mozdulatok és még a tartás is a székben. A masszázs nagyon jól esett. :D Kicsit fel is frissültem. :D Bár dühített, hogy  nem tudtam megfordulni az egyik oldalról a másikra… ami eddig ment egyre könnyebben. Noh, de ez csak időleges, egy pihentető alvás ezen gyorsan segít. :D 

        Szerdán dél környékén érkezett hozzám Barbusom, majd neki láttunk a készülődésnek, mert 2-re érkezett a stáb. :D Most forgattuk le a Tévé ügyvédjébe az új anyagot.  Ha minden igaz 29-én kedden este tudjátok megnézni a szezon első adásban. :)  Külön dicséret jár Barbusnak, mert először sikerült egyedül ráemelni a slozira. :D Köszi csajszi…:P

  Csütörtökön borús esős idő volt, nehezen vettem rá magam, hogy neki induljak a városnak.  Dolgom az volt bőven. Ennek örömére összeszedtem magam és neki indultam. Útközben találkoztam egy idős bácsival, aki mesélni kezdett nekem az életéről. Ő egy harmonikán játszó zenés volt, aki sokat járt külföldre.  Majd egy tűz estnek „köszönhetően” mindenét elvesztette. Leéget a háza, autója és részben Ő maga is megégett. Sok életmenő műtéten átesett, majd kerekesszékből kiindulva bottal járó bácsivá fejlesztette fel magát. Elmesélte, sokat küzdött, sok fájdalmon ment át, de egynek nagyon örül, hogy ÉL!!! :D Hetente 3-szor jár társas táncra. :) Majd még időt sem hagyva nekem, hogy elmeséljem merész tervem… csak annyit mondott: Neked is sikerülni fog és táncolni fogsz, csak ne add fel. :):D:D:D   Tovább indultam, majd a zebra előtt állva (ülve:P) esni kezdett az eső… majd rögtön el is állt. Vagy is… mellém állt egy mosolygós néni és fölém tartotta az ernyőjét. :) Milyen kedves…köszönöm. :) Zuhogott az eső mire a Baross utcához értem, majd egy balesetnek köszönhetően a villamos sem akart időben érkezni így még jobban eláztam a megállóban állva. Noh, de ezen túl is vagyok. :D Megszáradtam hamar. :D  Westend  felé vettem utamat, mivel volt még időm míg Kittusom beér a városba hozzám. Kétszer használtam a liftet és minden egyes alkalommal egy takarító nénivel, majd mikor Kittusom is megérkezett újra a lifthez mentünk, hogy le jussunk a földszintre. Ekkor újra találkoztunk a nénivel, aki furán nézett ránk, majd azt mondta: „ Egész nap itt fogsz liftezni? Majd kitti: „Miért, menjen lépcsőn? :P Majd csak annyit kérdezett, hogy szeretek-e liftezni? Noh ennél a kérdésnél a hangsúlyon volt a lényeg. Mintha egy 3 évesnek tette volna fel a kérdés… :) Bár én ezen jót mulattam. :D  5-re Gergőhöz mentünk és közben még Robi is csatlakozott hozzánk. Ahol a masszázs nagyon jó volt, majd Laci ( Kung-fu Mester) újabb feladatokat mondott, amit csinálnom kell, majd megnézte az eddigi fejlődéseket. Nagyon elégedett volt. :D Pedig Ő aztán nem adja könnyen a dicséretet. :D

    Csütörtök éjszaka nem jól aludtam ismét, fáradt is voltam. Tornán nem mentek olyan jól a feladtok, mint szoktak, ez egy kicsit elkeserített, de sajnos ez is a fáradság miatt volt. Ismét csak egy jó alvásra volt szükség. :D 

    Szombaton hivatalos voltam az SMA (Spinal Muscular Atrophy) találkozóra. :) Erről mindenképp mesélek mert nagyon sokat kaptam Tőlük, de most engedjétek, hogy ágyba bújjak. :)

TOVÁBBI ÍRÁSOK:   :)

 www.mosolyka.com/Blog

RÓLAM :  www.mosolyka.com     :)